1585-ben Rezbanya, 1599-ben Kys Banya néven említették. (Az utóbbi név román nevével párhuzamos jelentésű.) A török időkben megszűnt benne a bányaművelés, 1726-ban birtokosa, a nagyváradirómai katolikus püspökség indította újra. 1744 után a püspökség vaskohi uradalma két ispánsága közül az egyiknek lett a székhelye. 1751-ben a bányákban részesedést szerzett a királyi kincstár. Az Antal-tárnában 1755-ben már ólomércet termeltek ki. Német bányászai számára 1793-ban római katolikus plébániát szerveztek.[1] A helyben bányászott réz- és ezüstércet a gyulafehérvári pénzverdének adták el, az ólmot helyben dolgozták fel.[2] 1828-ban 995 lakosa volt, vásárait 79 falu lakói látogatták rendszeresen. 1840-ben 227 bánya- és kohómunkás és 25 fuvaros dolgozott benne. 1849. május 22. után ide helyezték át a Zarándból kivont Reviczky-szabadcsapatot. 1863–64 és 1870 között a bányászat ideiglenesen szünetelt, majd a magyar állam indította újra a Mélyvölgybánya nevű tárnát. Ortodox román lakosságának többsége a nagyváradi római katolikus püspök 1876-os vizitációját követő három évben tért át a görögkatolikus hitre.[3] 1880-ban 1567 kg ezüstöt, 5326 kg ólmot és 7399 kg rezet termeltek ki. 1899-ben a Gizella- és a Réz-bányában megkezdték a márvány bányászatát. Az 1900-as évekig közigazgatásilag két részből, Rézbányaváros-ból és Rézbányafalu-ból állt. 1935-ben az Aurum cég kezdett bányáiban molibdént és bizmutot bányászni, 1937-ben összesen 27 tonnát. 1938-ban flottáló üzemet is létrehoztak. 1959–60-ban megnyitották az 1 Molibden aknát, majd hamarosan másik kettőt. A molibdén- és bizmutbányászat az 1970-es években ért csúcspontjára.
A második világháború után külterületén hozták létre Diófást. Rézbányától két és fél kilométerre északra a Sovrom–Kvarțit szovjet–román vállalat kezdte meg 1952-ben az uránérc felszíni és felszín alatti bányászatát. A kinyert érc nagy részét közvetlenül a Szovjetunióba szállították, és e célból a Stej és Szegyest közötti Dumbrava fennsíkon repülőteret is kialakítottak. Az uránércbányászat miatt a vidék lakossága sokszorosára duzzadt. 1960 után csökkent a termelés, bár 1962-ben megnyitották az Avram Iancu bányát. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1965-ben felmondta a szovjetekkel kötött uránbányászati szerződést, ezután az ércet Földvár mellett dolgozták föl. 1985-ben itt hozták létre Románia egyetlen atomtemetőjét az egykori uránbánya két tárnájában, 840 méteres magasságban.[4] 1970 körül a településtől öt kilométerre kőbányát is nyitottak, ahol fehér díszítő mészkövet termelnek ki.
.svg){kind=small}