Az onogur-bolgár birodalom az onogurokKuvrat által létrehozott állama volt a Donyec és a Déli-Bug közötti területen, amelyet Nagy-Bulgária, Óbulgária, Magna Bulgaria néven is illett a történeti irodalom.
A birodalom megalapítása
Az ogurokKözép-Ázsia területéről érkeztek a Fekete-tenger északi vidékére, ahol az Avar Birodalomtól való elszakadás után, 635-ben alapították meg az onogurok azaz a „tízogurok” birodalmát Kuvrat vezetésével.[1]
A név utal a sztyeppei törzsszövetségek változékonyságára, mert létezett utrigur „harmincogur” és kutrigur „kilencogur” törzsszövetség is. Az ogurok egy részéből Kuvrat tíz törzset alakított ki és alakított független államot – erre utal az onogur név – ,[2] kihasználva az addig a Fekete-tenger északi partvidékét is uraló Avar Birodalom első meggyengülését 626 után.[3]
Kuvrat uralkodása
A 640-es években Kuvrat, a dalmáciai szlávok törzseivel és az avarok alávetett népeivel szövetkezve döntő csapást mért az Avar Birodalomra. Az avar hatalom ekkor visszaszorult a Kárpát-medencébe.[4]
Kuvrat halála és a birodalom felbomlása
Kuvrat az érmeleletek tanúsága szerint a 660-as évek elején halhatott meg. A források szerint ez „nem sokkal” Hérakleiosz bizánci császár halála (†641) után volt.[1]
Halála után öt fia - Alcek, Aszparuh, Bat Baján, Kotrag, Kuver - örökölte az országot, akik belháborúkat folytattak egymás ellen. A kazárok a magyarok segítségével ezt kihasználva 668 körül szétverték a birodalmat.
Nyugati részére, Etelközbe a magyarok költöztek kazár fennhatóság alatt, keleti része közvetlen kazár uralom alá került.[5]
KotragNiképhorosz közlése szerint átvonult a Don keleti partjára, de ekkor valószínűleg még nem vonult északra, erre az itteni ősbolgároknak csak hatvan évvel később nyílt lehetőségük. 723-ban az arabok áttörték a kaukázusi kazár védelmi vonalakat, elfoglalták a kazár fővárost, amit ekkor a Volga-deltába, Etilbe helyeztek a kazárok. 737-ben az újabb arab támadáskor a kagánnak innen is menekülnie kellett, de elfogták, és ekkor áttért az iszlámra. A ősbolgárok ezt kihasználva valószínűleg ekkor vonultak át a Don–Volga-könyökön, hogy kivonják magukat a kazár befolyás alól. 750 körül érték el a Szamara folyót, ahol egy időre megálltak, majd egy emberöltő múlva a kazárok miatt lassan tovább nyomultak észak felé, és a 10. század elején elérték a Kámát is. Ekkor vették fel az iszlámot is, bár iszlám missziók a 8. század óta voltak közöttük.[1]
Kuver kán a mai Magyarország területére vándorolt a 7. században, s az avar fejedelem hűbérese lett. (Lásd még: Kettős honfoglalás!) Később azonban fellázadt, és ezért az avarok kiűzték őt népével együtt a Kárpát-medencéből. A kiűzöttek a mai Macedónia területén telepedtek le, ahol később egyesültek az említett Aszparuh népével.
Alcek és az itáliai ősbolgárok
Alcek kán, a mai Olaszország területére vándorolt, ahol a bolgárok kezdetben önállóak voltak, de hamarosan asszimilálódtak az itáliai lakosságba (innen van az, hogy az olaszoknál ma is előfordul Bulgari, Bulgaro és hasonló vezetéknevek).
Bat Bajan és a krími ősbolgárok
Bat Bajan kán és népe behódolva a kazároknak a Fekete-tenger északi vidékén maradt, ahol hamarosan keveredtek más népekkel, s ebből alakult ki a krími tatárság. A más népekkel nem keveredett részükből alakult ki a mai kaukázusibalkár nép.
↑RónaTasHonfoglaló:Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
