1941. november 23-án mutatkozott be a Ferencváros első csapatában az Üllői úton, a Salgótarján ellen. 6-0-s győzelemmel. A II. világháború alatt háromszor nyertek Magyar Kupát, a bajnokságban egyszer másodikak, egyszer harmadikak lettek. 1942 és 1945 között katonai szolgálatot is teljesített, zászlósként.
A világháború utáni első, tavaszi bajnoki idényben ezüstérmesek lettek. Legjobb eredményét a csapattal 1948-49-es bajnoki címmel érte el, melynek csapatkapitánya is volt. A bajnokcsapatnak olyan kiválóságai voltak, mint Henni Géza, Csanádi Árpád, Lakat Károly, Budai László, Kocsis Sándor, Deák Ferenc, Mészáros József és Czibor Zoltán. A következő idényben ezüstérmesek lettek. 1950. március 19-én a Postás elleni mérkőzésen súlyos lábtörést szenvedett és régi formáját már nem nyerte vissza ezt követően. 1950 nyarán politikai nyomásra öt meghatározó játékos távozott a Fraditól (Kocsis, Budai, Czibor, Deák, Henni). Rudas Ferenc igazi fradistaként hű maradt az újonnan alakult csapathoz, az ÉDOSZ és a Kinizsi mezt is kénytelen volt viselni. 1954-ben a bronzérmes csapat tagjaként hagyta abba az aktív labdarúgást. A Fradiban összesen 363 mérkőzésen szerepelt (276 bajnoki, 50 nemzetközi, 27 hazai díjmérkőzés) és 35 gólt szerzett (25 bajnoki, 10 egyéb).
A válogatottban
1943 és 1949 között 23 alkalommal szerepelt a válogatottban és 3 gólt szerzett.
Edzőként
1954 és 1961 között edzőként is dolgozott az Egyetértés, a Láng SK és a Budafoki MTE csapatánál.
1976 és 1979 között az MLSZ Fegyelmi Bizottságának tagja. 1989-től éveken át a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának elnökségi tagja volt.
