Bartók Béla Román népi táncok című alkotása 1915-ben készült zongorára (Sz. 56, BB 68). Létezik még egy 1917-es zenekari átirat (Sz. 68, BB 76). A talán leghíresebb variáns a Székely Zoltán által készített 1925-ös hegedű-zongora átirat.
A táncok
A mű hat táncból épül fel (így a mű hattételes), de mivel az utolsó kettőt Bartók szerkezetileg teljesen egybekomponálta, sokszor Öt román tánc néven szerepel. Elvileg a második és harmadik között is attacca (tételek közötti szünet eltörlését indukáló felirat) van, de a szerkezeti egybeforrottság itt nem valósul meg annyira.
Jocul cu bâtă (Bottánc)
Eredetileg bottánc. Bartók lejegyzése szerint „általában egy fiatal legény járja, aki állítólag akkorákat ugrik hogy belerúg a mennyezetbe.” Ezt a dallamot két mezőszabadi cigánytól gyűjtötte; az egyik hegedűn játszott, a másik „egy háromhúros hangszeren, amelynek alacsony lába lehetővé teszi a háromhangú akkordokkal való kíséretet” (Bartók talán a fidulára, vagy a háromhúros brácsára gondol).
Brâul
Eredetileg körtánc (a szó jelentése 'öves'), Bartók egy harmincéves egresi férfi furulyajátéka nyomán jegyezte le. Ezt a dallamot a nagyzenekari átiratban a klarinét játssza, Grazioso megjelölés mellett.
Pe loc (Topogó)
Valószínűleg ez is ugyanattól a furulyástól származik, a tánc elnevezése szintén beszédes. Ketten táncolják, a legény saját csípőjére, a leány a férfi vállára helyezett kézzel, egy helyben. Székely Zoltán az átiratában nagyon szellemesen üveghangokra írta át ezt a részt, ami igen jól visszaadja a miniatűr furulya hangját.
Buciumeana (Bucsumi tánc)
A cím szintén elég beszédes, mivel ez egy Bucsumból származó tánc. Ezt a 3/4-es ütemmutatóval rendelkező témát Bartók egy cigány hegedűstől hallotta. A harmadik és negyedik tételt egy keleties dallamfordulat külön össze is kapcsolja.
Poarga românească (Román polka)
A páros és páratlan ütemek váltásával ritmikailag a sorozat legérdekesebb darabja. Eredetileg egy falusi legény hegedűjén hallotta először Bartók Belényesen, ahol Ioan Bușița (Busitia János), Bartók legjobb román barátja, gyűjtéseinek legfőbb segítője élt. Neki szól a mű ajánlása is.
Mărunțelul (Aprózó)
A ciklust két gyors tánc, ún. mărunțel zárja. A zongoraváltozatban (ill. hegedű–zongora változatban) csak az elsőnek adott nevet a zeneszerző („Aprózó”), a zenekari változatban kétfelé bontotta a tételt (Più allegro és Allegro vivace). A mărunțel eredetileg szöveges táncdallam, és előadását a nézők is énekelve, táncszavakat kiabálva, ütemesen kísérték. A páros táncot csoportosan járták a szintén Belényesről származó melódiákra. Ám, mint Bartók emlékezik: „csak a férfiak mozognak, szólóznak, mindig egyforma lépésrenddel, a nők feladata, hogy rájuk sem hederítve, mozdulatlanul álljanak, tettessék, mintha észre sem vették volna a párjuk »mutatványát«”.
Érdekességek
- Egy idevágó idézet: „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben.” (Kroó György: Bartók-kalauz)
- A mű eredeti címe Magyarországi román népi táncok; a köztudatban elterjedt címváltozat először az 1926-os kiadásban szerepelt.
Autográf anyagok
- Fogalmazvány, egy kézirategyüttes (Bartók Péter gyűjteménye: 36–37–38PS1) 5–9. oldalán. (Az Universal Edition 5802 első kiadás, 1918, metszőpéldánya lappang.)
- Az UE első kiadás javított példánya, 1934. novemberéből az UE javított kiadás támpéldánya (ifj. Bartók Béla gyűjteménye).
- Egy UE/Boosey & Hawkes utánnyomás amerikai revíziója (Bartók Péter gyűjteménye 37PFC1)
- Nem maradt fenn az alábbi autorizált átiratok metszőpéldánya:
- Wilke, szalonzenekarra (1922, új változat 1928)
- Székely Zoltán, hegedűre és zongorára (1925)
- Willner, vonószenekarra (1928)
- Székely-átirat hegedűre és zongorára, az UE 8474 első kiadás (1926) Bartók revideálta példánya (ifj. Bartók Béla gyűjteménye).
- Román népi táncok kiszenekarra (1917) (BB 68 átdolgozása): Autográf partitúra (Bartók Péter gyűjteménye: 37TFSFC1), az UE 6545 első kiadás (1922) metszőpéldánya.
|
---|
- Kossuth-szimfónia (1903)
- Rapszódia zongorára és zenekarra, op. 1 (1904)
- Scherzo zongorára és zenekarra, op. 2 (1904)
- 1. szvit, op. 3 (1905)
- 2. szvit, op. 4 (1905–1907)
- Két portré, op. 5 (1907–1908)
- Két kép, op. 10 (1910)
- Négy zenekari darab, op. 12 (1912, 1921)
- Román népi táncok (1917)
- Táncszvit (1923)
- Cantata Profana (1930)
- Erdélyi táncok (1931)
- Magyar képek (1931)
- Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (1936)
- Két román tánc, op. 8a (1939)
- Divertimento (1939, vonószenekar)
- Concerto (1943)
|
- Zeneportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap