A Rienz egy hegyi folyó Dél-Tirol északi részén. A Sexteni-Dolomitokban, Toblach község közigazgatási területén ered. Forrása a Drei Zinnen-hegycsoportot körülvevő fennsíkon, a Zinnen-platón (Zinneplateau) található, a hármas sziklatorony lábánál fekvő kis tengerszemek csoportjában található, 2180 méter tszf. magasságban. A Rienz itt még kis hegyi patakként nyugat felé ereszkedik a Rienz-völgyben a Höhlenstein-völgy(Landro-völgy) felé, a Drei Zinnen Natúrpark területén. Ezután a Höhlenstein-völgyet követi északnak, Toblach felé, mellette az SS-51 főút halad. Átlép a Fanes-Sennes-Pragsnatúrpark területére. Toblach előtt 9 km-re, a patak bal (nyugati) partján fekszik a naßwandi osztrák–magyar katonatemető, első világháborús emlékhely. Toblachnál a Rienz belép a Puster-völgybe, ezt követve ismét nyugati irányban folyik, és a forrástól számítva mintegy 81 km megtétele után, 550 méter tszf. magasságban Brixen városában az Eisack folyóba torkollik. Mivel az Eisack vízhozama nagyobb a Rienzénél, ezért helyesebb a két folyó összefolyásáról beszélni. A két folyó találkozásánál építették a kettős Widman-hidat. Hatalmas vízgyűjtő területe (2143 km²) és nagy vízhozama révén a Rienz az Eisack folyó legnagyobb mellékfolyója.
Az Eisack (balról) és Rienz (jobbról) összefolyása, Brixen
A Rienzbe torkolló fontosabb hegyi patakok: bal oldalon a Gader-patak (Gaderbach) és a Pragsi-patak (Pragser Bach), jobb oldalon az Ahr (a Rienznél is nagyobb vízhozammal), a Gsiesi-patak (Gsieser Bach), Antholzi-patak (Antholzer Bach), a Wielen-patak (Wielenbach), Pfunderi-patak (Pfunderer Bach).
A Höhlenstein-folyó északi végén, Toblach határánán a Rienz egy természetes tavat (Toblachi-tó, Toblachersee) keresztez. Alsóbb szakaszán két mesterséges, duzzasztott tavat létesíttek Olangnál és Mühlbachnál.
Nevének eredete
Kora középkori forrásokban a Rienz folyót, fő mellékfolyójával, az Ahr-ral együtt még „Pirra” névvel jelölték. Így például Karintiai Arnulf keleti frank király által 893-ban kiadott oklevélben így szerepel: „ad fluvium Pirra nuncupatum”.[1] A régi név csak a 11. század során tűnt el, helyette a „Rienz” nevet kezdték használni, amelyet eredetileg csak a folyó forrásközeli, legfelső szakaszára, a „Fekete Rienz”-re (Schwarze Rienz) alkalmaztak.[2]
Hasznosítás, sport
A Rienz folyó szintje a folyó teljes hosszában szabályozva van, kivezetésekkel és duzzasztóművekkel. Utóbbiak elektromos energiát termelnek. A folyamszabályozás révén a korábban rendszeresen pusztító árvizek megszűntek.
A Rienz felső és középső szakasza sűrűn lakott vidéken, megművelt földeken között folyik. Alsó szakasza, Mühlbachtól(Rio di Pusteria) lefelé a természetes környezet jobban megmaradt, a folyó egy szűk, erdős szakadékvölgyön áttörve jut el az Eisackhoz. A Rienz-szakadékot jelzett turistautak hálózzák be, és kedvelik a vadvízi evezősök is.[3][4]
Jegyzetek
↑Martin Bitschnau – Hannes Obermair. Tiroler Urkundenbuch, II. Abteilung: Die Urkunden zur Geschichte des Inn-, Eisack- und Pustertals. Bd. 1: Bis zum Jahr 1140. Innsbruck: Universitätsverlag Wagner, 81–84 Nr. 112. o. (2009)
↑Egon Kühebacher.szerk.: Landesdenkmalamt Bozen: Die geschichtlich gewachsenen Namen der Täler, Flüsse, Bäche und Seen, Die Ortsnamen Südtirols und ihre Geschichte, Band 2. Athesia, 264-265. o. (1995). ISBN 88-7014-827-0
