PROFILPELAJAR.COM

	Reinhard Heydrich
	1940-ben
	A Cseh–Morva Protektorátus kormányzóhelyettese
	Hivatali idő; 1941. szeptember 27. – 1942. június 4.
Kormányzó	Konstantin von Neurath
Előd	Konstantin von Neurath; (de facto)
Utód	Kurt Daluege (ügyvezető)
	Az Interpol elnöke
	Hivatali idő; 1940. augusztus 24. – 1942. június 4.
Főtitkár	Oskar Dressler
Előd	Otto Steinhäusl
Utód	Arthur Nebe
	A Birodalmi Biztonsági Főhivatal igazgatója
	Hivatali idő; 1939. szeptember 27. – 1942. június 4.
Felettes	Heinrich Himmler
Előd	tisztség létrehozva
Utód	Heinrich Himmler; (ideiglenesen)
	A Gestapo igazgatója
	Hivatali idő; 1934. április 22. – 1939. szeptember 22.
Felettes	Heinrich Himmler
Előd	Rudolf Diels
Utód	Heinrich Müller
	A Reichsführer-SS helyettese
	Hivatali idő; 1936. június 17. – 1942. június 4.
Reichsführer-SS	Heinrich Himmler
Előd	Heinrich Himmler
Utód	tisztség megszűnt
	A Sicherheitspolizei igazgatója
	Hivatali idő; 1936. június 17. – 1939. szeptember 27.
Felettese	Heinrich Himmler
Előd	tisztség létrehozva
Utód	tisztség megszűnt
	Az Einsatzgruppe parancsnoka
	Hivatali idő; 1939. szeptember 21. – 1942. június 4.
Felettese	Heinrich Himmler
Előd	tisztség létrehozva
Utód	Ernst Kaltenbrunner
	Katonai pályafutása
Szolgálati idő	1922–1942
Rendfokozata	SS-Obergruppenführer
Egysége	Reichsmarine; Schutzstaffel; Luftwaffe
Csatái	második világháború
Születési név	Reinhard Tristan Eugen Heydrich
Született	1904. március 7.; Halle, Porosz Királyság, Német Császárság
Elhunyt	1942. június 4. (38 évesen); Prága, Cseh–Morva Protektorátus
Sírhely	Invalidenfriedhof
Párt	NSDAP
Szülei	Elisabeth Krantz; Richard Bruno Heydrich
Házastársa	Lina von Osten
Gyermekei	4 gyermek
Foglalkozás	politikus; fegyveres erők tagja; vívó; pilóta; katona; Gestapo employee;
Iskolái	Müncheni Műszaki Egyetem; Hans-Dietrich-Genscher-Gymnasium;
Halál oka	merénylet
Díjak	German Order; NSDAP arany párt jelvénye; Order of the Rising Sun, 1st class; Blood Order (1923); Wound Badge (1939) in Gold (1942. július 9., posthumous recognition); Vaskereszt; Német Sasrend; Anschluss Medal (1938); Sudetenland Medal (1938); Memel Medal; Német Védőfal-érem; NSDAP szolgáltatási kitüntetése; Danzig Cross; Reichsführer-SS; Honour Chevron for the Old Guard; SS-Ehrenring;
	Reinhard Heydrich aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Reinhard Heydrich témájú médiaállományokat.

Reinhard Heydrich (teljes nevén: Reinhard Tristan Eugen Heydrich) (Halle, 1904. március 7. – Prága, 1942. június 4.) német nemzetiszocialista politikus, SS katona és a holokauszt kitervelője. Legmagasabb rendfokozata SS-Obergruppenführer volt, 1939-től az RSHA (beleértve a Gestapo, Kripo és az SD) vezetője, 1940-től az Interpol elnöke, 1941-től a Cseh–Morva Protektorátus protektorhelyettese és ügyvezető protektora volt haláláig. 1942 januárjában a Wannseei Konferencián elnökölt, amelyen a „zsidókérdés végső megoldására” irányuló terveit formálta.

Sok történész úgy tekint rá, mint a náci elit legsötétebb alakjára, szerintük maga Hitler is rettegett tőle, hiszen úgy jellemezte, mint „a vas szívvel rendelkező ember”.^[1] Ő volt az alapítója a Sicherheitsdienst (biztonsági szolgálat, SD) elnevezésű hírszerző szervezetnek, melynek feladata a Náci Párttal szembeni ellenállás leküzdése és semlegesítése volt letartóztatások, deportálások és gyilkosságok révén. Segített megszervezni a kristályéjszakát, a zsidók elleni összehangolt támadások sorozatát 1938. november 9–10-én a Náci Németországban és Ausztriában.

Életpályája

1904. március 7-én született Halléban, a hallei konzervatórium igazgatója és egy színésznő gyermekeként. 1922-ben, 18 évesen belépett a német haditengerészet kötelékébe, ahol 9 éven át teljesített szolgálatot, de 1931-ben egy szerelmi botrány miatt le kellett szerelnie. Nem sokkal később bemutatták Himmlernek, az ő kérésére felvázolta az NSDAP hírszerző szolgálatának működési elvét. Innen már az SS-ben egyenesen vezetett útja a tábornoki rangig. A vívás és a zene mellett szenvedélye a repülés volt. Hermann Göring engedélyével időnként vadászgépén teljesített szolgálatot. 1941–42-ben a keleti fronton gyilkoló speciális alakulatokat (Einsatzgruppen) irányította. 1941-ben már az RSHA vezetőjeként a szovjet front mögött kényszerleszállást hajtott végre, de kétnapi bolyongás után visszatért egységéhez a fronton át.^[2]

Az 1942. január 20-án lefolytatott wannseei konferencia vezetője volt. A megbeszélés szervezési kérdésekkel foglalkozott, magáról a „végső megoldásról” már jóval előbb döntés született.^[forrás?] Az értekezleten Heydrich bejelentette, hogy Hitler elrendelte a zsidók „kitelepítését” keletre, ahol nagy munkacsapatokban fogják őket halálra dolgoztatni, a túlélőkkel pedig különlegesen veszélyes elemként fognak bánni. A résztvevők tudomásul vették, hogy a zsidókérdés az SS hatáskörébe tartozik. A konferencia végeredménye az Endlösung.

1942-ben kinevezték a Cseh–Morva Protektorátus vezetőjévé, de RSHA főnöki tisztségét megtartotta. Hatalma csúcsán kezében tartotta a német biztonsági szervezeteket.

Kevés történelemkönyv említi, de a szovjet vezérkar neki köszönheti a sztálini tisztogatásokat.^[forrás?] Az ő ötlete volt, hogy a paranoiás Sztálinnak elhintenek pár hamis bizonyítékot arra nézve hogy puccsot tervez ellene a saját vezérkara. Így "lőtt öngólt" magának Sztálin, mivel a háború elején tapasztalatlan tábornokaival nem tudta felkészíteni a Szovjetuniót egy sikeres defenzívára.

Családja

A tengerésztiszt Heydrich 1930. december 6-án ismerkedett meg az akkor 18 éves Lina von Ostennel a Schleswig-holsteini Evezősök Egyesületének bálján. Heydrich első látásra beleszeretett, s a lány sem maradt közömbös iránta. „Ahogy hazaértem, már nem ugyanaz az ember voltam, mint régen. Akkor ott valami nagyon csodás dolog történt velem” – vallja meg érzéseit Lina Leben című könyvében. Találkozásuk után négy nappal Heydrich megkérte Lina kezét, aki igent mondott. Azonban Heydrichnek már volt barátnője, akit korábban feleségül kért és akinek nem szólt a történtekről. A lány apja egy hajóépítési főtanácsos volt, aki jó viszonyt ápolt Raeder admirálissal, a hadiflotta vezetőjével. Így a haditengerészet eljárást indított Heydrich ellen, mivel a becsületkódex alapján az eset a házasság iránti kötelező tisztelet megsértésének számított. Azonnal elbocsátották. Az esküvőt 1931. karácsony másnapján tartották. Heydrich von Ostennek köszönhette, hogy megismerkedett a náci ideológiával, és lehetőséget kapott a belépésre az SS-be. A házaspárnak négy gyermeke született:

Klaus Heydrich (1933. június 17. – 1943. október 24.)
Heider Heydrich (1934. december 25. – 2007. július 3.)^[3]
Silke Heydrich (1939. április 9. –)
Marte Heydrich (1942. július 23. –)

Reinhard Heydrich 1942-ben merénylet áldozata lett. Halálakor felesége állapotos volt, ezért távol maradt minden szertartástól. Lina von Ostent a birodalom özvegyeként tisztelték. Heydrich halála után egy évvel fiát, Klaust halálra gázolta egy teherautó.

Halála

Bővebben: Anthropoid hadművelet

A BSC 1941 augusztusában kezdte megtervezni megölését. (A brit emigrációban működő Beneš-kormány is egyetértett azzal, hogy Heydrich megszolgálta a halálos ítéletet.) A Toronto melletti M állomás a szükséges dokumentumokat hamisította, az X táborban pedig megteremtették annak a környezetnek a mását, amelyben a hírek szerint Heydrich élt. Kilenc férfit képeztek ki a feladatra, mindannyian szakterületük mesterei voltak. Ellátták őket kanadai katonakönyvekkel, és megfelelő felszereléssel, hamis iratokkal, stb. A merénylet végrehajtására Jozef Gabčík és Jan Kubiš ügynököket választották ki, és segítőjük volt Valċik és Jemelik ügynökök.

1942. május 27-én Heydrich, kezében a Hitler tömeggyilkos parancsának végrehajtási terveit tartalmazó irattartóval Berlinbe indult. Előtte a prágai várba kihelyezett hivatala felé vette az irányt. Járművét a merénylők a Moldva völgyében egy lassú hajtűkanyarban várták. Gabčík egy Sten géppisztollyal próbált az autóra lőni, de a fegyver nem működött. Heydrich megállásra utasította sofőrjét, majd pisztolyt rántott. Kubiš az autó mellé dobott egy kézigránátot. A füstfelhőből Heydrich bukkant elő, és lőni kezdett a merénylőkre. Azok elfutottak, majd jelentették a cseh ellenállás tagjainak a merénylet végrehajtását, akik egy kriptában rejtették el őket. Heydrich a gránát-robbanás következményeként vérmérgezést kapott és Prágában a Bulovka kórházban 1942. június 4-én belehalt sérüléseibe. Ezt követően a Gestapo soha nem látott méretű nyomozásba kezdett a merénylők felkutatására. Az ellenállók nem menekülhettek sorsuk elől: akadtak akik a német katonákkal vívott tűzharcban vesztették életüket, de voltak akik inkább önkézzel vetettek véget életüknek.

A Führer nem érte be a merénylők halálával: június 10-én, hat nappal Heydrich halála után az Einsatzgruppen különleges képzettségű katonái betörtek a Lidice nevű bányászfaluba. A férfiakat agyonlőtték, a nőket és gyerekeket pedig deportálták, a falut a földdel tették egyenlővé, megtorlásként a merényletre. Ez volt a lidicei mészárlás.

Jegyzetek

↑ Dederichs 2009, 92. o.
↑ Élet és Tudomány, LXVII. évf. 32. sz. 1001. o. 2012.
↑ https://www.geni.com/people/Heider-Heydrich/6000000002239180618

Irodalom

Anna Maria Sigmund: A nácik asszonyai II., Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-07-8596-9
William Stevenson: Titkos háború (IPC könyvek ISBN 963-7930-05-1)

További információk

Dušan Hamšik–Jiři Pražák: Merénylet Heydrich ellen; ford. Szabó László; Kossuth, Bp., 1965
Dušan Hamšik–Jiři Pražák: A bomba címzettje Heydrich; Politikai, Bukarest, 1967
Harmat Endre: Hóhérok hegedűvel; Gondolat, Bp., 1978
Stefan Niemayer [Nemere István]: Heydrich a hóhér; Anno, Bp., 2000
Charles Whiting: Heydrich, a hóhér; ford. Félix Pál; Ármádia, Bp., 2000
Stefan Niemayer [Nemere István]: Heydrich, a könyörtelen; Könyvmíves, Bp., 2004
Stefan Niemayer [Nemere István]: Náci háborús bűnösök. Bormann, Heydrich, Canaris, Himmler; Titán-Computer, Bp., 2006
Földi Pál: "Vasszívű" Heydrich, "a halál angyala"; Anno, Bp., 2009
Laurent Binet: HHhH. Himmlers Hirn heisst Heydrich. Himmler agyát Heydrichnek hívják; ford. N. Kiss Zsuzsa; Európa, Bp., 2011. (Film változata, 2017.)