A nemesi származású, jómódú, vidéki földbirtokos jószáshelyi Purgly családba született az Arad közelében található Sofronyán, 1881. június 10-én. Édesapja, az evangélikus felekezetű jószáshelyi Purgly János (1839–1911), Arad vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak és Takarékpénztár igazgatója,[2] aki 1500 hold földbirtok felett rendelkezett, emellett országgyűlési képviselő volt. Édesanyja, a római katolikus nemesi származású kézdivásárhelyi Vásárhelyi Ilona (1841–1896) volt.[3] A Magdolna Vilma Benedikta névre keresztelték meg, a római katolikus vallás szerint. Első unokatestvére volt a későbbi földművelésügyi miniszter Purgly Emilnek. Apai nagyszülei jószáshelyi Purgly János (1800–1876), jószási postamester, Arad vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, az Aradi Első Takarékpénztár elnöke,[4] és rajkai Friebeisz Emília (1815–1901) voltak.[5] vAnyai nagyszülei kézdivásárhelyi Vásárhelyi János (1800–1843), Arad vármegye alispánja, költő, és parajdi Brünek Júlia (1804–1886) voltak. Purgly Magdolna apai dédapja, az evangélikus vallású, bajorországi származású Purgly János, valamint fivére Purgly György, győri kereskedők, és gyermekeik 1820. október 27-én magyar nemességet, a „jószászi”nemesi előnevet és családi címert nyertek I. Ferenc magyar királytól.[6]
A véletlennek köszönhetően találkozott Horthy Miklóssal. Nemcsak tengerésztiszti egyenruhája keltette fel érdeklődését, hanem a világot járt ember érdekes történetei is. A vonzalom kölcsönös volt kettejük között. 1901. július 22-énAradon házasodtak össze. Az egyik esküvői tanú dévaványai Halasy Pál (1846–1912), császári és királyi kamarás, tábornok, a másik, monyorói Urbán Iván (1846–1915), Arad vármegye főispánja volt. Nászútjukat Semmeringen, Ausztriában töltötték.
Horthy asszony és gyermekei Pólában töltötték a háborús éveket, férjével ritkán találkozott. 1917–18-ban már látszott, hogy viharos évek várnak az Osztrák–Magyar Monarchiára, férje ellentengernagyi kinevezéséről is csak közös ismerősök révén szerzett tudomást. A Monarchia összeomlásakor átmenetileg Bécsbe költözött gyermekeivel. Ott Horthy csatlakozott hozzájuk, és együtt Kenderesre költöztek.
1919–1920
Horthy békésebb életre rendezkedett be családi birtokán. Felesége támogatta ebben, azonban sorsuk másképp alakult.
Károlyi GyulagrófSzegedre rendelte a kommunista rendszer kiküszöbölése céljából. 1920. március 1-jén Horthy Miklóst megválasztották Magyarországkormányzójának. Innentől kezdve feleségét megillette a Főméltóságú Asszony megszólítás. 1927-ben fölvették a máltai lovagrendbe mint nagykeresztes tiszteleti dámát.[7]
Horthy kormányzósága alatt
Korai évek
A következő néhány évben az volt Horthy asszony célja, hogy nyugodt családi hátteret biztosítson férjének. Ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt. A Horthy család a budai várban lakott, azonban – tekintetbe véve a család pozícióját – viszonylag szerény életet éltek. Menedéket a kenderesi birtok jelentett számukra, ahol a család kastélya állt.
1935 után Horthy asszony gyakrabban megjelent a nyilvánosság előtt. Célja az volt, hogy Horthy kormányzó maradhasson. Veszélyt ilyen szempontból a szélsőjobboldali csoportok jelentettek, mint például a Szálasi Ferenc vezette nyilasok. Ezen felül saját tekintélyével próbálta a nemzetet és annak függetlenségét támogatni. Ebben az időben ez németellenességet (ami gyakorlatilag a nemzetiszocializmus elutasítását) is jelentett. Közvetlenül ugyan nem vett részt a politikában, de megtalálta a pozíciójához illő módot, hogy ezt kifejezze.
Amikor egyéb kötelezettségei lehetővé tették, jótékonysági akciókat szervezett. Sokat támogatta az akkor kiépülő Újlipótváros fejlődését, amiért annak egy részét az akkor hálás ottani lakosság Magdolnavárosnak keresztelte. De nem csak a belvárosban jótékonykodott, egyebek mellett az akkor önálló településen, Rákospalotán szeretetotthont és ingyenkonyhát hozott létre. 1938 után jótékonysági akciókat kezdeményezett a Magyarországhoz újonnan visszatért felvidéki szegények részére. A háború kitörése után gyűjtőakciókat indított az orosz hideghez nem szokott magyar honvédek, s a hazakerült sebesültek megsegítésére, nemegyszer rádiószózatban kérve ehhez a lakosság támogatását. E tevékenységben lelkes segítőre talált a családba bekerült menye, Horthy IstvánnéEdelsheim-Gyulai Ilona grófnőben, akit már annak özvegységre jutása előtt is szinte leányává fogadott.
Eltökélten ellenállt annak a kísértésnek, hogy megalapítsák a Horthy-dinasztiát. 1940-től folyamatos nyugtalanságban élt.
Nem tudott szabadulni attól való félelmétől, hogy a kormányzóság egy átmeneti, halálra ítélt állapot volt. Bizalmasai körében gyakran mondogatta: „Tisztességes úton kerültünk hatalomra, az ajtón keresztül, de attól félek az ablakon keresztül fogunk távozni”. Aggodalmai szóról-szóra beigazolódtak; a Horthy család viszontagságos körülmények között hagyta el a Budai várat, 1944. október 17-én.
.jpg)
.svg){kind=small}
