Professional File System

PFS (Professional File System)
FejlesztőMichiel Pelt[1]
Bevezetve1995[2]
Partícióazonosító'PFS\1', 'PFS\3', 'PDS\3',[3] 'muAF', 'AFS\1' (RDB)
Korlátok
Fájlnév maximális hossza107 karakter[3]
Maximális kötetméret104 GB[3]
Tiltott karakterek a fájlnevekbenNULL, ':' és '/'
Képességek
Tárolt dátumokmódosítás (mtime)
Dátumhatárok1978. január 1. - 2157
Dátumfelbontás1/50s
Attribútumokfájl megjegyzés
FájlrendszerengedélyekAmiga jogosultságok, multiuser jogosultságok
Beépített tömörítésNincs
Beépített titkosításNincs
SISNincs
Támogatott operációs rendszerekAmigaOS, MorphOS, AROS


A Professional File System (röviden: PFS) egy eredetileg Amigára fejlesztett fájlrendszer,[1] mely kereskedelmi termékként jelent meg 1995-ben.[4] Jelenleg az Amineten érhető el szabadon ún. 4-klauzulás BSD licenc alatt. A PFS elődje az AmiFileSafe (AFS) fájlrendszer, mellyel a PFS kompatibilis, ugyanakkor gyorsabb és megbízhatóbb annál, illetve a sztenderd Amiga-fájlrendszereknél.[5][6]

Tulajdonságok

Az egyik legfontosabb dolog, ami a PFS-t megkülönbözteti az Amigák régebbi fájlrendszerétől, a Fast File Systemtől (FFS), az az, hogy még adat lemezre írás közben történő resetelés sem teszi tönkre a fájlrendszert, elérhetetlenné téve a benne tárolt fájlokat, hanem csak az írási folyamat által érintett állomány lesz elérhetetlen újraindulás után.[5] A másik, hogy támogatja a többfelhasználós üzemmódot a régebbi MuFS-hez hasonlóan.[5]

A PFS fájlrendszerre formázott merevlemez két fő részre tagolódik. Az eszköz elején található a metaadat-terület, amely egy gyökérblokkból és egy általános blokktömbből áll, amely metaadatok tárolására szolgál. Az eszköz többi része adattárolásra használatos blokktömb. A metaadat rész általában az eszköz kapacitásának csupán néhány százalékát teszi ki, az eszköz méretétől függően. A metaadatok blokkjai fastruktúrában tárolódnak, így például a teljes könyvtár-struktúra is. Ennélfogva az adattároló részben tisztán csak fájladatok helyezkednek el. A metaadatok blokkegységekben írják le az adatok helyét a fájlok között, így a metaadat-struktúra viszonylag tömör tud lenni.[2]

A PFS natívan és fájlrendszerszinten valósítja meg a törölt állományok újrahasznosíthatóságát, a Windowsból jól ismert Lomtár (angolul Recycle Bin) funkciót. A legutolsó törölt fájlokat (PFS2 esetén 31-et, PFS3-nál azonban már 992-t) a merevlemez gyökérkönyvtárában lévő rejtett fiókban tárolja. A rendszer kialakításánál fogva meglehetősen töredezettség-mentesen tartja a benne tárolt fájlokat, ennek ellenére létezik töredezettség-mentesítő alkalmazás, mely működés közben (online) képes elvégezni a dolgát.[5][2]

A PFS 5.3-as verzióját főként C, kisebb részben assembly nyelven fejlesztette Michiel Pelt.[2]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Michiel Pelt: ProfFileSystem (angol nyelven), 1993. május 1. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
  2. ↑ a b c d Trois nouveaux gestionnaires de disque venant du DP, FFS versus PFS: un combat gagné d'avance? (francia nyelven). NewsEdition, 76. o. (1995. január) 
  3. ↑ a b c Thomas Rapp: File System Limits (angol nyelven), 2011. április 30. (Hozzáférés: 2022. december 20.)
  4. ↑ Trois nouveaux gestionnaires de disque venant du DP, FFS versus PFS: un combat gagné d'avance? (francia nyelven). NewsEdition, 76. o. (1995. január 1.) 
  5. ↑ a b c d Favini, Andrea. „Professional File System 3” (olasz nyelven). Enigma Amiga Life (122). [2002. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 20.) 
  6. ↑ Drummond, Richard (1999. december 25.). „Professional File System 3” (angol nyelven). Amiga Format (131), 48–49. o, Kiadó: Future Publishing. ISSN 0957-4867. 

Kapcsolódó szócikk

További információk