A Macintosh PowerBook 1400hordozható számítógépeket az Apple fejlesztette, gyártotta és forgalmazta 1996. október 1. és 1997. november 10-e között. A gépeket szóban és írásban is szokás PB1400nak, 1400-asnak említeni – szövegkörnyezettől függően. A PB1400-asból hat verzió létezett. Egyrészt megkülönböztették őket kijelzőjük szerint, erre az 1400 után levő 'c' és 'cs' jelzés utal, a 'c' jelezte a jobb kijelzőjű PB1400-t. Másrészt megkülönböztették a PB1400-asokat gép órajel értéke (117, 133 vagy 166 – MHz-ben értve) szerint is. A PB1400-as a kedvezőbb árfekvésű hordozható gépe volt az Apple-nek a maga idejében, a PowerBook 3400 volt a cég minden tudását felmutató laptop. Mindkettőt az Apple világban G3-nak nevezett PowerPC processzorú PowerBook G3-sorozat váltotta fel.
Története
Gil Ameliónak[1] vezérigazgatóvá történő kinevezését követően az első feladata volt a PowerBook 5300 okozta csorba küszörülése. A mérnökök visszatértek a tervezőasztalhoz és két új laptopot terveztek a PB5300 utódjának. Visszatérve a korábbi koncepcióhoz, az egyik alacsonyabb árú fogyasztói modell lett volna, amelynél a minőségi és felépítési problémákat oldják meg. A másik a csúcsmodellt, amely végre megadja a PowerBook számára a szükséges sebességet és erőt. Mindkettőt 1996 ősszel tervezték bemutatni, a csúcsmodell nem készült el, így a fejlesztés során Epic kódnevet viselő[2] alsó kategóriás PowerBook 1400 váltotta a PB5300-t, a PowerBook 3400 több hónappal később, 1997 tavasza elején jelent meg.
A PB1400-as első párosa 117 MHz-es PowerPC 603e processzorral készült. A memória és merevlemez méretétől függően az olcsóbb 'cs' jelű gép ára 2500 és 2900 dollár között volt, a 6x vagy 8xCD-ROM-ot[3] is tartalmazó PB1400c ára 3500–4500 dollár volt.
A piacon eltöltött idő alatt a PowerBook 1400 két sebesség gyorsító verziót kapott. Bemutatáskor 117 MHz-es PowerPC 603e processzort kapott, 1997 júliusában egy 133 MHz-re gyorsult a processzor, pár hónappal később 117 MHz-es processzorral kínálták. Az utolsó PB1400cs/166 1997. október 15-én került forgalomba, és november 10-én már be is szüntette a gép árusítását az Apple, az egyik legrövidebb ideig forgalmazott gépe lett ez a cégnek. A megszüntetés oka a PowerBook G3-as bemutatása volt, az Apple nem kívánt a vevőket döntés helyzetbe hozni.
Jellemzők
A PB1400-asnak laposabb, dobozosabb háza volt, mint elődjének, annál kissé vékonyabb volt. A PB1400-as háza fél hüvelykkel mélyebb lett, ez végre lehetővé tette az Apple számára, hogy CD-ROM-meghajtót tegyen a bővítőrekeszbe. A bővítőrekeszt a ház oldaláról az elejére helyezték át, ez problémássá tette a CD-ROM kinyitását szűk helyeken, például repülőgépen. A PB1400 egyike volt azon kevés Maceknek, amelyek nem tudtak CD-ről indítani.[4] A bővítőrekeszbe nem csak CD-ROM volt helyezhető, hanem bármilyen más meghajtó, 3,5 hüvelykes 3,5 hüvelykes hajlékonylemez- vagy Zip-meghajtó. De nem volt kompatibilis a PB5300-hoz tervezett elemekkel, mert annak a gépnek kisebb volt a bővítőhelye. Érdekesség, hogy a bővítőrekeszbe egy extra akkumulátor is befért, de a rekesz ekkor szigorúan csak tárolóként szolgált, mivel nem voltak benne csatlakozók.
A PowerBook 1400 nagyobb, 11,3 hüvelykes színes képernyőt kapott 800 x 600pixeles felbontással.
A 'cs' jelzésű PB1400-asok passzív mátrix (FSTN), az 'c' jelűek pedig a jobb aktív mátrix kijelzővel (TFT) rendelkeztek.
Visszatért az érintés és húzás a trackpadre – ezek a képességek akkoriban nem voltak általánosak a hordozható gépeknél. A szilárd és érzékeny billentyűzet az egyik legjobb volt a PowerBookok történetében. A PB1400 házának felső, monitor fedő része cserélhető volt, korában számos gyártó készített dizájnos PowerBook borítót.
A PB1400-zal kijavították az előd PB5300 számos hibáját, de a processzor gyenge teljesítménye megmaradt, legalábbis a PB1400 alapmodellnél. A gyenge teljesítmény oka az L2 gyorsítótár hiánya volt, bár a PB1400 alapmodell a 117 MHz-es PowerPC 603e processzorral olyan gyors volt, mint a csúcs PowerBook 5300ce. Az ügyfeleknek három hónapot kellett várniuk, hogy 1997. januárjától megvásárolhassák a 133 MHz-es modellt, amelynek része volt a 128 kB-es L2 gyorsítótár. Ez körülbelül harminc százalékkal növelte a gép teljesítményét. Bölcs előrelátásra utal, hogy az Apple egy leánykártyára helyezte a CPU-t, hasonlóan a PowerBook 500-sorozathoz. Ez lehetővé tette harmadik gyártók számára, hogy frissített 603e CPU-kat értékesítsenek a teljesítmény növelése érdekében.[5] A processzoron kívül az akkumulátort is megörökölte a PB1400, így ugyanazt az öregedő NiMH-akkumulátor-technológiát használta, mint a PB5300.
Értékelések
Összességében a Macworld ambivalens volt az 1400-assal kapcsolatban, és kijelentette, hogy „teljesen új dizájnja van, nem feszegeti sem a technológiai korlátokat, sem a teljesítmény határait”. „Jól megtervezett notebook, [amelyből] hiányzik az igazi innováció”. Összességében a magazinnak tetszett a CD-ROM-meghajtó, a nagyobb kijelző, a további (bár kissé bonyolult) bővíthetőség, a fizikailag szilárd kialakítás, az új billentyűzet és a szoftverhibák hiánya, amelyek az 5300-at sújtották. "... épp úgy elkerülték az 5300-as és 190-es vaskos megjelenését, mind a többi laptop unalmas dobozosságát” – írta a magazin. Pontokat vesztett a PB1400 azokért az összetevőkért, amelyeket az Apple nem javított elődjéhez képest, nevezetesen a rosszul teljesítő CPU, az inkompatibilis infravörös port és a GeoPort soros portok hiánya. A Macworld a 117 MHz-es 1400c-t és a cs-t 10-ből 6,4 pontra értékelte.[6]
Az 1400-as rossz időzítéstől szenvedett. Az Apple alsó kategóriás notebookjának szánták, így nem a teljesítmény és a technológiai boríték növelése volt a cél. Ha az Apple csúcskategóriás notebookja (a PB3400c) az eredeti tervekkel egyidőben készült volna el és adták volna ki, az 1400 jobban teljesíthetett volna a kritikákban. Csúcskategóriás unokatestvér nélkül az 1400-at olyan igények kielégítésére késztették, amelyekre nem tervezték.
Technikai adatok táblázatban
A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem. Az adatok az Apple adatlapjáról származnak, a hiányzó adatok – egyes gépeknél a kivezetés időpontja, az összes kijelző adat, üzemóra adat... – a MacTracker alkalmazásból valók.
Gép nevebemutatva kivezetve
Méretmagasság szélesség mélység súly
Processzorprocesszor órajel, mag L1 és L2 cache PMMU[7]FPU
A grafikon adatai utoljára 2023. december 19-én frissültek. A szín sötétebb változata az egymást követő gépek megkülönböztetését szolgálja. A színek kezdete a bemutató időpontja, a forgalmazás több esetben is hónapokkal később kezdődött. Megeshet, hogy egy csík végét kitakarja egy másik csík eleje. Előfordul, hogy a gyártás befejezését követően még egy ideig forgalomban marad a Mac adott verziója. Az adatok forrása a Jegyzetekben található.[9][10][11][12][13][14][15][16][17][18][19][20][21]
Jegyzetek
↑Gilbert Frank Amelio (1943. március 1. –) 1968-ban csatlakozott a Bell Labshoz kutatóként, 1970-ben tagja volt az első működő töltéscsatolt eszközt bemutató csapatnak, 1971-ben a Fairchild Semiconductorhoz szerződött. A Rockwell International félvezető részlegének, majd a kommunikációs rendszerekkel foglalkozó részlegének elnökévé dolgozott, 1991 februárjában lett a National Semiconductorhoz elnök-vezérigazgatója. 1994-től volt az Apple igazgatótanács tagja, 1996. február 2-án lett az Apple vezérigazgatója, Michael Spindler utódjaként, fizetése 990 000 dollár volt, plusz prémiumok. Amelio idejében a cég számos kihívással küzdött, mint a készpénz- és likviditáshiány, az alacsony minőségű termékek, az életképes operációs rendszer-stratégia hiánya, fegyelmezetlen vállalati kultúra, valamint a túl sok és túl sok irányba tett erőfeszítés. E problémák megoldása érdekében Amelio csökkentette költségeket, elbocsátotta az Apple dolgozóinak egyharmadát, leállította a Copland operációs rendszer projektet, és felügyelte a Mac OS 8 fejlesztését. A Copland leváltása és a következő generációs operációs rendszer iránti igény kielégítése érdekében 1996 novemberében Amelio tárgyalásokat kezdett a Steve Jobs féle NeXT vállalkozással, majd 1997. február 4-én 400 millió dollárért megvásárolta a céget. Amelio hivatali ideje alatt az Apple részvényei tovább zuhantak, és 12 éves mélypontra kerültek 1997 második negyedévében. 1997. július negyedikén, egy hétvége alatt Jobs rávette az igazgatótanácsot Amelio elbocsátására.
Az Apple olyan hajó, amelynek alján számos lyuk van, dől befelé a víz, és az én feladatom az, hogy a hajót a megfelelő irányba tartsam. – mondta munkájáról Gil Amelio.
↑CD-ROM: olyan eszköz, amely csak olvasni tudta a CD adatokat, írni nem. A 6x, 8x az olvasás gyorsaságát jelezte, a mérőszám fordítottan arányos azonos mennyiségű adat beolvasási idejével, minél nagyobb, annál gyorsabban olvasott az eszköz..
↑A CD-ről indulás azt jelentette, hogy bekapcsolás után CD-ről töltődött be az operációs rendszer és a gép futtatásához szükséges szoftverek. Ehhez az indításkor nyomva kellett tartani a 'c' billentyűt.
↑A processzor kártya cserélhetőséget más hardver fejlesztő cégek is kihasználták, a Sonnet Technologies, a NewerTech és a Vimage is kínált 603e processzoros kártyát, nem egyszer az Apple-t megelőzve, jobb áron, vagy az Apple-nél elérhetőnél jobb teljesítmény mutatóval.
↑Macworld, 1997 december, 14. évfolyam, 12. szám, 130. oldal
↑PMMU, azaz Paged Memory Management Unit. Virtuális memóriachip a 68020-as processzorhoz (a 68030-ba van beépítve), amely szükséges az A/UX futtatásához Mac-en vagy bármely hardveres virtuális memóriát futtató 68020-as platformon.
