PROFILPELAJAR.COM

	pontoszi görög nyelv; Ποντιακά/Pontiaká
Beszélik	Görögországban, Oroszországban, Ukrajnába, Grúziában, Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Törökországban, Németországban, Hollandiában
Terület	Valaha a hajdani Pontosz területén, Észak-Törökországban, ma már többségében Észak-Görögországban van még szilárdnak mondható közössége
Beszélők száma	324 535 fő
Nyelvcsalád	Hellén nyelv; Pontoszi görög nyelv
Írásrendszer	görög ábécé (Görögországban), orosz ábécé (Oroszországban), török ábécé (Törökországban)
	Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs
ISO 639-2	ine
ISO 639-3	pnt
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ποντιακά/Pontiaká témájú médiaállományokat.

A pontoszi görög nyelv vagy pontoszi nyelv (de latinosabb pontuszi alakot is használják még) eredetileg a mai Törökország északi részén, Pontosz régióban beszélt görög nyelvváltozat. A pontoszi görög nyelv nem a hajdani lingua francaként funkcionáló koinéi nyelv származéka, mint mondjuk a kappadókiai görög nyelv. A pontoszi nyelv, ahogy más Kis-Ázsia vidékein beszélt görög változatok is, mutat török, perzsa sőt kaukázusi hatásokat. Az első világháború utáni lakosságcserék következtében a mai pontuszi nyelv beszélői többnyire Görögországban élnek.

A nyelv helyzetének alakulásai

Manolisz Triantafülidesz görög nyelv két csoportot különböztetett meg, nyugati és keleti csoportot, amikor még a pontoszi nyelvet Törökországban beszélték. A nyugati csoportnak csak egy nyelvjárása van az oenoe-i (Ünye) nyelvjárás, míg a keletinek kettő a trebizondi és a valamikori Khaldia és Kotüora beszélt nyelvjárás. A khaldiai nyelvjárásnak van a legtöbb beszélője. A khaldiai nyelvjárásban az ún. magánhangzó-harmónia mutatható, mely a magyar nyelvre is jellemző. Ezt a pontoszi nyelv a törökből vette át.

Földrajzi elhelyezkedése

Az évszázados török-görög ellentétek miatt Pontoszból már a 18. és 19. században vándorolt ki sok görög északra, az Orosz Birodalomba, nyilván azon indíttatásból, hogy a keleti szlávok is ortodox felekezetűek, így tőlük reméltek védelmet a törökökkel szemben. Ukrajnában, Oroszországban Sztavropolban és Grúziában is élnek még beszélők, ahol az 1930-as esztendőkben iskolai oktatásba is be tudták vinni nyelvüket a görögök, sőt még irodalommal is foglalkoztak. A Törökországban történt véres pogromok, majd a lakosságcsere egyezmény következtében a legtöbb pontoszi görögöt Észak-Görögországba telepítették. Az 1990-es években az egyik Szovjetunióból is sokan vándoroltak el. Törökországban főleg azok maradtak, akik 17. században áttértek az iszlám hitre, de megőrizték nyelvüket. Ezeknek a száma négy és ötezer fő között mozog és hat különféle régióban élnek elszórtan. Az itteni változatot Romejka névvel illetik.

Görögországban 200 ezer beszélőt mutattak ki 2001-ben, akik főleg a görög Macedóniában élnek. Ukrajnában a Krím-félszigeten élnek pontoszi beszélők.

Hivatalos státusza

Ma hivatalosan nem használják a pontoszi görög nyelvet sehol, de az 1917-ben kikiáltott Pontoszi Köztársaságban javasolták, hogy legyen hivatalos nyelv. Az orosz területen élő pontoszi görögöknél egy darabig használatban volt, amíg 1926-ban több értelmiségi az újgörög nyelv felé kezdett orientálódni.

Kultúra

A pontoszi görög nyelvet főleg a szájhagyomány és a népi folklór őrizte meg. A pontoszi nyelvű dalok nagyon kedveltek Görögországban. Korlátozott mértékben modern irodalommal is foglalkoznak pontoszi nyelven, köztük a legjelentősebb író Kosztasz Diamantidisz. Az irodalmi termékek között verseskötetek és regények is szerepelnek, sőt az Asterix képregényt is lefordították már pontoszi nyelvre. Csekély mértékben még Törökországban is vannak próbálkozások a nyelv írásos szinten történő fenntartására.

A pontoszi ábécé

A pontoszi nyelvnek nincs egységes, általánosan elfogadott szabályozása, mert területenként másképp írják. Görögországban természetesen a görög ábécét alkalmazza a pontoszi nyelv, Törökországban pedig a módosított latin ábécét, amely a mai modern török ábécével egyezik. Oroszországban pedig a még élő pontosziak orosz cirill ábécét használnak. Az oroszországi pontoszi variánst a szovjet időkben a kiejtés szerint írták, a cirill írásba viszont átvettek néhány görög magánhangzót mivel bizonyos kombinált hangokat, mint az æ-t a ciril ábécé nem tudott leképezni. Utóbbi hangnak a görögből vett ια lett a megfelelője. A pontoszi nyelv létrehozott wikipédia a görög ábécét használja.

Görög ábécé szerinti	Török ábécé szerinti	Orosz ábécé szerinti	IPA	Példa
Α α	A a	А а	[a]	ρομεικα, romeyika, ромейика
Β β	V v	В в	[v]	κατιβενο, kativeno, кативено
Γ γ	Ğ ğ	Г г	[ɣ] [ʝ]	γανεβο, ğanevo, ганево
Δ δ	DH dh	Д д	[ð]	δοντι, dhonti, донти
Ε ε	E e	Е е	[e]	εγαπεςα, eğapesa, егапеса
Ζ ζ	Z z	З з	[z]	ζαντος, zantos, зантос
ΖΖ ζζ	J j	Ж ж	[ʒ]	πυρζζυας, burjuvas, буржуас
Θ θ	TH th	С с, Ф ф, Т т	[θ]	θεκο, theko, теко
Ι ι	İ i	И и	[i]	τοςπιτοπον, tospitopon, тоспитопон
Κ κ	K k	К к	[k]	καλατζεμαν, kalaceman, калачеман
Λ λ	L l	Л л	[l]	λαλια, lalia, лалиа
Μ μ	M m	М м	[m]	μανα, mana, мана
Ν ν	N n	Н н	[n]	ολιγον, oliğоn, олигон
Ο ο	O o	О о	[o]	τεμετερον, temeteron, теметерон
Π π	P p	П п	[p]	εγαπεςα, eğapesa, егапеса
Ρ ρ	R r	Р р	[ɾ]	ρομεικα, romeyika, ромейка
Σ ς	S s	С с	[s]	καλατζεπςον, kalacepson, калачепсон
ΣΣ ςς	Ş ş	Ш ш	[ʃ]	ςςερι, şeri, шери
Τ τ	T t	Т т	[t]	νοςτιμεςα, nostimesa, ностимеса
ΤΖ τζ	C c	Ч ч	[d͡ʒ]	καλατζεμαν, kalaceman, калачеман
ΤΣ τς	Ç ç	Ц ц	[tʃ]	μανιτςα, maniça, маница
Υ υ	U u	У у	[u]	νυς, nus, нус
Φ φ	F f	Ф ф	[f]	εμορφα, emorfa, эморфа
Χ χ	H, KH (sert H)	Х х	[x]	χαςον, hason, хасон

Irodalom

Georges Drettas, Aspects pontiques, ARP, 1997, ISBN 2-9510349-0-3. "... marks the beginning of a new era in Greek dialectology. Not only is it the first comprehensive grammar of Pontic not written in Greek, but it is also the first self-contained grammar of any Greek “dialect” written, in the words of Bloomfield, “in terms of its own structure”." (Janse)
Özhan Öztürk, Karadeniz: Ansiklopedik Sözlük. 2 Cilt. Heyamola Yayıncılık. İstanbul, 2005. ISBN 975-6121-00-9
Mackridge, P. 1987. Greek-Speaking Moslems of North-East Turkey: Prolegomena to Study of the Ophitic Sub-Dialect of Pontic. Byzantine and Modern Greek Studies 11: 115–137.
Τομπαΐδης, Δ.Ε. 1988. Η Ποντιακή Διάλεκτος. Αθήνα: Αρχείον Πόντου. (Tompaidis, D.E. 1988. The Pontic Dialect. Athens: Archeion Pontou.)
Τομπαΐδης, Δ.Ε. ϗ Συμεωνίδης, Χ.Π. 2002. Συμπλήρωμα στο Ιστορικόν Λεξικόν της Ποντικής Διαλέκτου του Α.Α. Παπαδόπουλου. Αθήνα: Αρχείον Πόντου. (Tompaidis, D.E. and Simeonidis, C.P. 2002. Additions to the Historical Lexicon of the Pontic Dialect of A.A. Papadopoulos. Athens: Archeion Pontou.)
Παπαδόπουλος, Α.Α. 1955. Ιστορική Γραμματική της Ποντικής Διαλέκτου. Αθήνα: Επιτροπή Ποντιακών Μελετών. (Papadopoulos, A.A. 1955. Historical Grammar of the Pontic Dialect. Athens: Committee for Pontian Studies.)
Παπαδόπουλος, Α.Α. 1958–61. Ιστορικόν Λεξικόν της Ποντικής Διαλέκτου. 2 τόμ. Αθήνα: Μυρτίδης. (Papadopoulos, A.A. 1958–61. Historical Lexicon of the Pontic Dialect. 2 volumes. Athens: Mirtidis.)
Οικονομίδης, Δ.Η. 1958. Γραμματική της Ελληνικής Διαλέκτου του Πόντου. Αθήνα: Ακαδημία Αθηνών. (Oikonomidis, D.I. 1958. Grammar of the Greek Dialect of Pontos. Athens: Athens Academy.)
Τοπχαράς, Κονσταντίνος. 1998 [1932]. Η Γραμματική της Ποντιακής: Ι Γραματικι τι Ρομεικυ τι Ποντεικυ τι Γλοςας. Θεσσαλονίκη: Αφοί Κυριακίδη. (Topcharas, K. 1998 [1932]. The Grammar of Pontic. Thessaloniki: Afoi Kiriakidi.)