A török ábécében a latin I / i betűnek két különálló változata van:

• az egyik sem kis-, sem nagybetűs formájában nem tartalmaz pontot: I ı – ez a hátul képzett, felső nyelvállású, ajakréses magánhangzót jelöli (/ɯ/) a törökben és más türk nyelvekben;
• a másiknak viszont kis- és nagybetűs alakjában egyaránt pont szerepel: İ i – ez az elöl képzett, felső nyelvállású, ajakréses magánhangzót jelöli (/i/), amely egyébként a magyar nyelvben is használatos.

Az ı (latin small letter dotless i) a török ábécé tizenegyedik betűje, az İ (latin capital letter i with dot above) pedig a tizenkettedik (előttük a h áll, utánuk a j).

Mindkét betű megfigyelhető Diyarbakır nevében, amelynek első és utolsó magánhangzója eltér (/dijaɾˈbakɯɾ/). Isztambul neve eredeti török írásmóddal ugyanakkor İstanbul, amelynek első betűje pontot tartalmaz.

Az ı a törökkel rokon írásokban, így az azeri, tatár, krími tatár, valamint egyes, ma is cirill írást használó nyelvek (nem)hivatalos latinizált verzióiban is megtalálható (pl. a kazak nyelvben). Cirill írásbeli párja általában a ы (jeri).

Az i betűnek ez a változata az ír nyelvben is megtalálható: bizonyos betűkészletek csak ezt a verzióját tartalmazzák. Főképpen feliratokon, útjelző táblákon találkozni ezzel a használattal.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dotted and dotless I című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• EBCDIC-kódok
• Unicode-kód
• Török ábécérendbeli helyük