Az Ll, ll egy digráf, amely bizonyos latin betűs nyelvekben különböző, az l-hez közel álló beszédhangokat jelöl, és az ábécében különálló betűként tartják számon.
A modern spanyolban hangértéke nyelvjárástól függően lehet kb. j[ʝ], gy[ɟ], dzs[d͡ʒ], zs[ʒ] vagy s[ʃ] is.
Az albánban
Az albán nyelvben a veláris („kemény”) l hangot jelöli, amelynek megkülönböztető értéke van a rendes l-lel szemben.
A walesiben
A walesi nyelvben a zöngétlen l hangot jelöli, amelynek megkülönböztető értéke van a rendes l-lel szemben.
A baszkban
A baszk nyelvben az -il- kapcsolat alternatív írásmódja a palatalizált l jelölésére, az egységesített irodalmi nyelvben (euskara batua) nem használják.
A kecsuában
A kecsua nyelvben a palatalizáltl[ʎ] mássalhangzót jelöli.