A község azonban csak a 16. század közepén keletkezett a vlach jog alapján, 1564-ben „Podbella” néven említik először, mint az árvai uradalomhoz tartozó falut. 1567-ben „Podbyelany”, 1593-ban „Podbyel” alakban szerepel. 1624-ben mintegy 230 lakosa volt, akik állattartással foglalkoztak. 1778-ban 435-en lakták, köztük 2 nemesi család. A 18. században serfőzője és fűrésztelepe is volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PODBIELA. Tót falu Árva Vármegyében, földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Niznához nem meszsze, mellynek filiája, Árva, és Sztudena vizeknek öszve-folyásánál, mellynek határját gyakran elöntik, földgyei kősziklások, fekszik hozzá közel egy hegy Biela Szkala nevű, mellyen Vár forma omladékok szemléltetnek.”[2]
1803-ban megnyitották vasércbányáját. 1828-ban 143 házában 942 lakos élt. 1831-ben a kolerajárvány 80 áldozatot követelt. Iskolaépülete 1833-ban épült. A bányához 1836-ban vaskohó is épült.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Podbiel, tót falu, Árva vgyében, az Árva bal partján: 936 kath., 1 evang., 5 zsidó lak. 51 5/8 sessio. Termékeny föld, sok sör- és pálinkafőzés. Bieli nevű halmán, egy régi várnak nyomait láthatni. F. u. az árvai urad. Ut. p. Rosenberg.”[3]
A vaskohót 1864-ben bezárták. 1885-ben nagy tűzvész pusztított a településen, melyben 38 ház leégett. A század végén sok lakosa vándorolt ki a tengerentúlra. A trianoni diktátumigÁrva vármegyeVári járásához tartozott.
