David (Tobey Maguire) és Jennifer (Reese Witherspoon) ikrek, akik ugyanabba a középiskolába járnak. Jennifer főleg a külsejével, kapcsolataival és a népszerűségével törődik, míg Davidnek kevés barátja van, és folyton tévét néz. Egy este az anyjuk (Jane Kaczmarek) egyedül hagyja őket otthon, amíg elmegy egy randevúra a barátjával. Jennifer egy koncertet szeretne nézni a barátjával, míg David a kedvenc sorozatának, a Pleasantville-nek maratoni adását.
A Pleasantville egy 50-es évek beli fekete-fehér vígjáték, ami az idillikus Parker családról szól. Georgeról (William H. Macy), a feleségéről, Bettyről (Joan Allen), és a két gyerekükről, Bud és Mary Sue-ról. David minden részt tökéletesen ismer, és meg akarja nézni a maratont, hogy megnyerhessen egy 1000 dolláros vetélkedőt. Összevesznek a távirányítón, ami eltörik, és nélküle a TV nem kapcsolható be. Ekkor megjelenik a semmiből egy rejtélyes Tv szerelő, aki kérdezgeti Davidet a Pleasantvilleről, majd ad neki egy furcsa, régies távirányítót. Amint a szerelő elmegy, a testvérek folytatják a harcot, és közben a távirányítóval bekerülnek a tévébe, egyenesen Parkerék nappalijába. David vitatkozni próbál a szerelővel (aki most Parkerék Tv-jén keresztül beszél velük), de csak elüldöznie sikerül. Így azt kell színlelniük, hogy ők Bud és Mary Sue Parker.
Jennifernek először nem tetszik ez a másik élet, de Daviddel hamarosan olyan dolgokat honosítanak meg a városban, mint személyi szabadság, szex, művészet, irodalom. Kiderül ugyanis, hogy ez a világ korántsem tökéletes: semmi „rossz” nem létezik, de tűz sem, és a könyvek is üresek. Pleasantville hirtelen elkezd megváltozni, és korábban fekete-fehér emberek és tárgyak öltenek magukra gyönyörű színeket. David elkezd érezni egy olyan kötődést, amit a valódi világban hiányolt, így amikor a TV szerelő újra megjelenik, és leszidja a műsor jelentős megváltoztatásáért, kikapcsolja a készüléket, ezzel elszalasztva a lehetőséget a hazatérésre. Közben a lakosok elkezdik élvezni az új jelenségeket.
A városvezetők, akik az új jelenségeket a morális értékek lebontásaként értékelik, változatlanok maradnak. Szintén fekete-fehér marad néhány fiatal is. Közben új jelenségek ütik fel a fejüket, lázadások kezdődnek, miután Bill Johnson az étterme ablakára fest Bettyről egy képet. Az ablakot betörik egy paddal, a boltot szétverik, a könyveket elégetik. Minden színes embert kiközösítenek. Bud/David eközben egyre inkább vezetővé válik, és ellenállást szít az új szabályok ellen, amik megtiltják a könyvtárba járást, a színes festékek használatát, a zenehallgatást. Budot és Billt letartóztatják a színes festékek használatának tilalmának megsértéséért, és megtartják Pleasantville első bírósági tárgyalását, de végül a teremben mindenki kiszínesedik, és amikor a polgármestert szembesítik a ténnyel, hogy ő is megváltozott, fejvesztve kimenekül.
Végül az egész város kiszínesedik, és a fő utca, ami eddig magába tért vissza, elvezet már a világ más részeire is.
Jennifer úgy dönt, itt akar maradni, így David miután elbúcsúzott új barátaitól, egyedül tér haza.
J. T. Walsh ebben a filmben szerepelt utoljára, a forgatás után nem sokkal szívrohamban hunyt el.
Érdekességek
A film teljes egészében színesben lett felvéve, majd digitálisan beszkennelték (2K felbontással), és utólag alakították ki a kontrasztot a színes és fekete-fehér részek között.[3]
↑Bob Fisher (1998. November). „Black & white in color”. American Cinematographer. [2006. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 7.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pleasantville (film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.