1883-ban közte és Ugljan között kiásták a 4 méter mély Zdrelac tengeri átjárót, amely fölé 1973-ban egy 210 méteres hidat emeltek. Ettől kezdve a két sziget gyakorlatilag megint eggyé vált. Azt is mondhatnánk tehát, hogy Pašman Ugljan szigetének délkeleti folytatása. A sziget nyugati oldala krétakorimészkőből épül fel, míg keleti fele dolomitból, egy kisebb területtel, amelyet habkőlerakódások borítanak. A nyugati part meredek, tagolt és nincsenek mellette települések, viszont nagyon sok öböl fekszik itt. A lankásabb és kevésbé tagolt keleti part hosszában halad el a szigetet átszelő egyetlen autóút, és itt található az összes település is.
Növényzet
A mészkőterületeket mediterrán bozótos fedi, míg a habkő- és dolomitrészeket kertek és szőlőültetvények fedik. A pašmaniak elsősorban földműveléssel foglalkoznak, illetve állattartással és halászattal.[3]
Történelme
Az archeológiai leletek megerősítik, hogy a szigeten már az őskorban is laktak. Találhatók itt illír sírhelyek és sírkövek, valamint római kori emlékek. A Szent Antal-öböl (Sveti Ante) mellett, a Sit és Scitna szigetek felé néző, délnyugati oldalon található egy azonos nevű preromán, egyhajós templom. 1050-től a sziget a biogradi püspökség birtoka volt, míg 76 évvel később átkerült a zárai érsekség tulajdonába. A török betörések idején, de az után is, hogy 1125-ben a velenceiek elfoglalták Biogradot, a szigetre menekültek települtek be a szárazföldről.
A Cokovac-hegy a sziget déli részénMacchia növényzet a szigeten
Települések
A szigeten két község (járás) fekszik, Pašman és Tkon. A sziget települései a következők.
