A Paulownia nemzetség rendszertani besorolástól függően 6-17 fajt tartalmaz, az ajakosvirágúak(Lamiales) rendjébe, ezen belül a Paulowniaceae családjába tartozik.
Lombhullatófák nagy, szív alakú levelekkel. A Paulowniák évente körülbelül 2-3 méteres növekedésre képesek, 10-25 méteres magasságúra nőnek.
A „Paulownia” nevet Philipp Franz von Siebold bajor születésű, ám megbízatásból a Távol-Keleten dolgozó botanikus, természettudós adta, és ő jegyezte le a növényt 1835-ben. A név Anna Pavlovna Romanova nagyhercegnőhöz köthető, aki I. Pál orosz cár lánya és II. Vilmos holland király felesége volt. A történetek szerint a nagyhercegnő nevezte először a Paulowniát kedvenc fájának. (Régi írásmódja Paulovnia, ma a Paulownia az elterjedtebb.)
A Paulowniák közepes méretűnek számítanak a maguk 10-15 m-es magasságával, bár találkozhatunk idősebb egyedekkel, melyek elérték a 20 m-es magasságot. Szabad állásban rövid, vaskos törzset és akár földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt. A növő térrel szorosan összefügg az ágak terjeszkedésének iránya. Az ipari felhasználás céljából létrehozott ültetvényes rendszerben 4-6 méteres ágtiszta törzs nevelhető.
Kérge
Fiatalon barnásszürke színű, idősebb korára pedig a szürke több árnyalatában játszik. A kérge idős korban is sima marad, melyen apró barna árnyalatú paraszemölcsök figyelhetők meg.
Levelei és virágai
Paulownia levél
Leveleik nagy méretűek, 20-40 cm hosszúak, keresztben átellenesek, szélesek, szív alakúak. Fiatalon hármas örvben is állhatnak. A levélszél fogas, enyhén fűrészes lehet.
Paulownia virág
Virágai kellemes illatúak, 30-40 cm hosszú bugavirágzatot alkotnak.
A buga virágnyelvek nemezesen szőrösek, a csésze szőrös, világosbarna színű. A párta a fehértől a lila összes árnyalatán keresztül, akár rózsaszínben is pompázhat. A virágzat színe jelentősen függ a fa tápanyag ellátottságától, illetve a talaj fajtájától. Négy sárga porzót tartalmaz.
Európában a mediterrán éghajlati övben március elejétől virágzik, hazánkban ez a nagyon látványos jelenség májusra tehető.
Termése
Termése fürtökben elhelyezkedő, hegyes csúcsú tojás alakú toktermés, mely kezdetben zöld színű, majd őszre barnára változik. A toktermésben sok apró szárnyas mag található, melyek leginkább a szél segítségével terjednek.
Szén-dioxid-megkötés
A fák szerkezetük felépítéséhez a levegőben lévő szén-dioxidot (CO2) használják fel.
A szén-dioxid-megkötés mennyisége egy átlagos magyarországi lombos fa esetében körülbelül 8-12 tonna/hektár/év, a Paulownia fák esetében ez 17 tonna/hektár/év.[1]Kínában például a paulowniák fent említett magas CO2 megkötő képessége miatt több millió hektáros ültetvények vannak, s az ország levegőjének tisztulását hivatottak elérni.
Faanyaga
A Paulowniák, megfelelő körülmények között 5-7 év után nagyjából 0,5 köbméter faanyagot adnak.
A faanyag színe sárgásfehér, könnyű puhafa. Csak magas hőfokon gyúlékonyak, egységnyi tömegre vetített fűtőértékük a lucfenyőéhez hasonlít (20,000 kJ/Kg).[2]
A faanyaguk nagyon könnyű, puha, vetemedésre nem hajlamos, könnyen megmunkálható. Megfelelő gondozással 4-6 méteres ágtiszta, csomómentes törzs nevelhető.
Felhasználása
Faanyaga
Faanyagát sok helyen hasznosítják.[forrás?] Mivel nem vetemedik, könnyen szárad és könnyen megmunkálható, kedvelt bútoripari alapanyag.[forrás?] Bútorként a színe a nyers fenyőéhez hasonlatos, de anyaga annál puhább, mechanikai tulajdonságai kedvezőtlenebbek.
Könnyű súlya miatt használható például repülőgépek bútorzatául is, valamint vízállósága miatt szörfdeszka alapanyag. Tömör testű elektromos gitárok is készülnek belőle. Japánban kiri néven a koto nevű pengetős hangszer részeinek, egyéb háztartási faáruknak kedvelt anyaga.[3]
Magas hőfokon gyúlékony csak, ezért alapanyaga lehet szaunáknak, hőszigeteléseknek.
Faanyagának kedvező tulajdonságai miatt kedvelt alapanyag az építőiparban is.[forrás?]
Levele, ága
Ágai, levelei, virágai és termései elsődlegesen biomasszaként kerülnek felhasználásra. Telepítéstől függően a fa egésze is felhasználható biomasszaként, azonban értékes faanyagát érdemesebb fűrészáruként hasznosítani.[forrás?]
Szaporítása
A Paulownia fafajok alapvetően természetes módon, magról szaporíthatóak.
Paulowniák esetében a szaporítás fontos kérdés, mert gyors növekedésük és könnyű terjeszkedésük miatt sok helyen inváziós fajnak tekinthetők, ami amellett, hogy nehezen kezelhetővé teszi a termesztését, veszélyt jelenthet az őshonos fafajokra is.
Léteznek azonban olyan mesterségesen, laboratóriumi körülmények között létrehozott „klónozott” fajták, melyek csak mikroszaporítással reprodukálhatóak. Ezek a növények sem a természetben maguktól, sem pedig az átlagemberek által nem szaporíthatóak, így teljes mértékben kontrollálható a szaporulatuk.[forrás?]
Dr. Vityi Andrea–Prof. Dr. Marosvölgyi Béla:A Paulownia-fafajok alkalmazásának jelenlegi helyzete és jövőbeni lehetőségei (Hazai és nemzetközi kutatási eredmények összehasonlítása) (2012)
