PROFILPELAJAR.COM

Pamacslaboda
	Pamacslabodák Alsó-Ausztriában
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Rend:	Szegfűvirágúak (Caryophyllales);
Család:	Disznóparéjfélék (Amaranthaceae);
Alcsalád:	Libatopformák (Chenopodioideae);
Nemzetség:	Krascheninnikovia;
Faj:	K. ceratoides;
Tudományos név
	Krascheninnikovia ceratoides; (L.) Gueldenst.
Szinonimák
Szinonimák
	Axyris ceratoides L.; Ceratoides latens (J.F.Gmel.) Rev. et Holm.; Ceratoides papposa Botsch. et Ikonn.; Diotis ceratoides (L.) Willd.; Diotis ferruginea T.Nees; Eurotia ceratoides (L.) C.A.Mey.; Eurotia ceratoides (L.) Hook.; Eurotia pungens (Popov) Pazij; Krascheninnikovia latens J.F.Gmel.; Krascheninnikovia pungens Podlech;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pamacslaboda témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pamacslaboda témájú kategóriát.

A pamacslaboda vagy gyapjaslaboda^[2] (Krascheninnikovia ceratoides) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családján belül a libatopformák (Chenopodiaceae) alcsaládjába tartozó Krascheninnikovia nemzetségbe sorolt növényfaj. Magyarországon jelenleg védett növénynek számít még,^[3] de feltehetően kipusztult.^[4]

Jellemzése

Évelő, 0,8–1,0 m magas, fásodó szárú növény, félcserje. Az egész növény csillagszőrökkel sűrűn borított, amitől szürkés árnyalatú és molyhos. Szára vastag, tőből elágazó, ágai felállók vagy heverők. 12–40 mm hosszú levelei keskeny-lándzsásak, ülők. Júliusban és augusztusban virágzik, de megfigyelték augusztustól októberig tartó másodvirágzását is. Apró, egyivarú virágai csomókban állnak, a virágcsomók pedig tömött, vastag füzérvirágzatot alkotnak; a növény egylaki. A porzós virágoknak négy lepellevele van, s nincsenek előlevelei. A termős virágnak nincsenek lepellevelei, csak két, mintegy 3 mm hosszú előlevele, melyek terméséréskor egymáshoz lapulva a toktermés^[5] részét képezik. Az előleveleket dúsan borító, ecsetszerűen elálló, eleinte fehér szőrök később, megszáradva rőtbarna színűek lesznek.

Elterjedése

Az északi flórabirodalomban fordul elő, összességében ritka növénynek számít.^[4] Elsősorban Belső-Ázsia félsivatagos területein, mint például a közép-ázsiai Aral-tó és a Kaszpi-tenger vidékén, azaz a turáni flóraterületen (aralo-kaspi flóraterület) gyakori, de Spanyolországig, illetve Kína északi részéig, valamint Észak-Afrikában (Egyiptom, Marokkó) is megtalálható. Közép-Európában Alsó-Ausztriában, Morvaországban és Romániában (az erdélyi Borsaújfalu mellett), Délkelet-Európában pedig Macedónia területén lelhető fel.^[6]^[7] Magyarországról a 20. század végére feltehetően kipusztult.^[4]

Élőhelye

Félsivatagi és száraz kontinentális területek növénye, a talaj mésztartalma közömbös számára. Magyarországon pontusi–közép-ázsiai flóraelem volt, a jégkorszak interglaciálisában vagy a korai posztglaciálisban elterjedt sztyeppnövényzet maradványfaja lehetett. Az ország területén egyedül a Mezőföldön, Nagyhörcsökpuszta közelében élt a legszárazabb löszpusztagyep-típusban, a kunkorgó árvalányhajasban: a 19. század végén fedezték fel ottani élőhelyét, s 1957. október 14-én gyűjtötték utoljára.^[8]^[9] Magyarországi jelenléte azóta kétséges: feltehetően kipusztult onnan, s egyúttal az országból is.^[4]

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j TPL – Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst.
↑ Priszter 1999
↑ nmhh.hu
↑ ^a ^b ^c ^d MVN, 263. o.
↑ Archivált másolat. [2013. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 13.)
↑ Csapody
↑ Archivált másolat. (Hozzáférés: 2013. június 13.)
↑ Lendvai-Horváth 1994
↑ Lendvai-Horváth 2011

Források

Csapody: Csapody István. Védett növényeink, szaklektor: Simon Tibor; színes akvarellek: Csapody Vera; fotók: Vajda Ernő és Vajda László felvételei alapján Reismann Mariann (magyar nyelven), Budapest: Gondolat, 24., 210–211. o. (1982). ISBN 963 281 066 X
Lendvai-Horváth 1994: Lendvai Gábor – Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához. Botanikai Közlemények, LXXXI. évf. 1. sz. (1994) 9–12. o. arch Hozzáférés: 2013. június 15. Hozzáférés: 2013. június 16. (PDF)
Lendvai-Horváth 2011: Lendvai Gábor – Horváth András: Adatok a Mezőföld löszflórájához II. Kitaibelia, XV. évf. (2010 – 2011) 1–2. sz. 119–132. o. arch Hozzáférés: 2013. június 15. Hozzáférés: 2013. június 16. (PDF)
MVN: szerk.: Farkas Sándor: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó (1999). ISBN 9639239135
nmhh.hu: Dr. Fazekas Sándor, vidékfejlesztési miniszter: A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2012. évi 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o. Hozzáférés: 2013. június 13. (PDF)
Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 102., 200., 408. o. ISBN 963 9121 22 3
A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
TPL – Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst.: Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst. The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org. (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010) (Hozzáférés: 2013. június 13.) (HTML)
www.ars-grin.gov: USDA, ARS, National Genetic Resources Program: Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst. www.ars-grin.gov, Germplasm Resources Information Network - (GRIN) [Online Database]. (angolul) Beltsville, Maryland: National Germplasm Resources Laboratory (2004. március 11.) (Hozzáférés: 2013. június 13.) (HTML) arch
www.novenykatalogus.hu: Pamacslaboda (Krascheninnikovia ceratoides). www.novenykatalogus.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2013. június 13.) (HTML)^{[halott link]}