Olasz koncér

Olasz koncér
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Sarmarutilus
Bianco & Ketmaier, 2014
Faj: S. rubilio
Tudományos név
Sarmarutilus rubilio
(Bonaparte, 1837)
Szinonimák
Szinonimák
  • Leuciscus fucini Bonaparte, 1838
  • Leuciscus lascha Costa, 1838
  • Leuciscus rubella Bonaparte, 1837
  • Leuciscus rubilio Bonaparte, 1837
  • Leuciscus sardella Valenciennes, 1844
  • Leuciscus trasimenicus Bonaparte, 1837
  • Leucos henlei Bonaparte, 1846
  • Rutilus italicus Calderoni, 1981
  • Rutilus rubilio (Bonaparte, 1837)
  • Rutilus rubilio rubilio (Bonaparte, 1837)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Olasz koncér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz koncér témájú kategóriát.

Az olasz koncér (Sarmarutilus rubilio) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Manapság nemének az egyetlen faja, korábban a Rutilus halnembe volt besorolva.

Előfordulása

Az olasz koncér Olaszország tavaiban és folyóiban található meg.

Megjelenése

A hal háta magas, teste csak kevéssé nyújtott, hasonlít a bodorkához, magas és keskeny hát- és farok alatti úszókkal. Szájnyílása keskeny, csaknem vízszintes. Nagy, kerekded pikkelyei vannak, 38-45 az oldalvonal mentén, mely az oldalain a testmagasság alsó harmadáig süllyed. Mellúszói 17-18, hátúszói 12-14, a farok alatti úszója 11-14 sugarú. Garatfogai egysorosak, vaskosak (5-5). Sötét háta a zöldestől a barnásig, csillogó, oldalai világosabbak, ezüstszínűek, a pikkelysorok mentén húzódó keskeny, szürke sávokkal. Hasoldala a fehérestől a sárgásig változik. Hátúszója sötét, a hasúszók, valamint a farok alatti és a farokúszó pirosasak. Szemei sárgásak-téglavörösek. Testhossza 15 centiméter, legfeljebb 18 centiméter.

Életmódja

Az állat életmódja hasonló a hazai bodorkához, amelyet Olaszországban, Dalmáciában, Nyugat-Görögországban helyettesít a számára alkalmas vizekben. Tápláléka férgek, apró rákok, rovarlárvák, vízbe hullott rovarok, vízinövények. Legfeljebb 6 évig él.

Szaporodása

Április-májusban ívik. Ikráit a sekély parti vízben, a sűrű vízinövényzet közé rakja le, amelyek ott a kikelésig megtapadnak.

Források