A szavazás érvényes és eredményes lett. A köztársasági elnök megválasztásáról szóló kérdés eredménye a legszorosabb a magyar népszavazások történetében, csupán 6404 szavazat (0,15%) döntött.
Az MSZMP és az MDF terveit keresztülhúzó népszavazás ötlete az SZDSZ vezetőitől eredt, ehhez csatlakozott három másik párt. A kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy az azokra adott „igen” válasz a kezdeményezők álláspontját tükrözze.
Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
2.
munkahelyek
Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
3.
pártvagyon
Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról?
4.
munkásőrség
Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
Kampány
A kezdeményező SZDSZ-en kívül a „négy igen” oldalán állt a Fidesz, a Petrasovits Anna-féle Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt is. A négy szervezet november 8-án közös felhívást bocsátott ki, melyben a népszavazáson való részvételre és négy „igen”-szavazat leadására kérték a választópolgárokat. „Aki otthon marad, a múltra szavaz!” – lehetett olvasni plakátokon, szórólapokon.
Az MDF, mely az aláírásgyűjtés időszakában a háttérbe húzódott, nem kívánt hozzácsapódni a szemben álló oldalak egyikéhez sem, ezért a bojkottfelhívást választotta. „Nem megyünk el, nem szavazunk” – jelentette be Csengey Dénes a tévé híradójában. Az emberek többsége így is elment szavazni, viszont nem maradt tekintélyes ellenzéki szervezet, mely az első kérdésre a „nem”-et ajánlotta volna követőinek.
A szavazás menete
A szavazást 1989. november 26-án bonyolították le. A választópolgárok reggel 6 órától kezdve adhatták le a szavazataikat, egészen a 18 órás urnazárásig.
A 8 millió szavazásra jogosult polgárból 4½ millió vett részt a népszavazáson (58%). Az érvénytelen szavazatok száma az egyes kérdésekre 225 ezer és 255 ezer között mozgott (5,0%-5,6%).
A részvételi hajlandóság jelentősen eltért az ország különböző területein. A legmagasabb arányban az ország nyugati részén mentek el szavazni (Vas és Győr-Sopron megye, 69-70%), a legkevesebben pedig a keleti megyékben (Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár, 51-52%).
Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
jogosultak arányában
szavazók arányában
érvényes szavazatok arányában
Eredmény
✓
Igen szavazat
2 145 023
27,50%
47,39%
50,07%
✓ igen
✗
Nem szavazat
2 138 619
27,42%
47,25%
49,93%
Összesen
4 283 642
54,93%
94,63%
100%
érvénytelen
242 960
3,12%
5,37%
Szavazó
4 526 602
58,04%
100%
Távolmaradó
3 272 457
41,96%
Választójogosult
7 799 059
100%
2. kérdés: munkahelyek
↓
95,14%
4,85%
3. kérdés: pártvagyon
↓
95,37%
4,63%
4. kérdés: munkásőrség
↓
94,93%
5,07%
Politikai következmények
Az első kérdésben csak csekély többséggel győzött a kezdeményezők szándéka, viszont a fennmaradó három kérdésben elsöprő módon nyilvánult meg a népakarat.
Ezzel meghiúsult a tervezett közvetlen köztársasági elnök-választás. Az SZDSZ és a Fidesz jelentősen növelte ismertségét és népszerűségét, ami hozzájárult sikeres tavaszi választási szereplésükhöz. Az első szabad parlamenti választások után, 1990-ben az MDF-SZDSZ paktum révén azután Göncz Árpád lett az államfő, akit az Országgyűlés választott meg. Pozsgay Imre ugyan MSZP-s képviselő lett, de később fokozatosan kiszorult a politikai színtérről.
Arról, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza vagy közvetlenül a nép, még 1990 nyarán kiírtak egy másik népszavazást, de az érvénytelen lett. (A résztvevők elsöprő, 86 százalékos többsége a közvetlen elnökválasztás mellett voksolt,[3] de ennek nem volt semmilyen közjogi következménye.) A köztársasági elnök megválasztásának módja azóta is vitatott.