Korábban ezt a gombafajt a Piptoporus nemzetségbe sorolták Piptoporus betulinus név alatt, azonban az újabb molekuláris filogenetikus vizsgálatok után a kutatók megtudták, hogy közelebbi rokonságban áll a Fomitopsis-fajokkal, emiatt át lett helyezve ebbe a gombanemzetségbe.[2][3][4]
A gomba egyéves termőtestei rendszerint félkör vagy vese alakúak, hátul vastag, rövid, tönkszerű függelékkel rögződnek a fák kérgéhez. Felül párnásan boltozatosak, szélük lekerekített, és lefelé a termőrétegre húzódik. Felületük kopasz, sima, körkörös sávokra nem tagolt, először fehéres, majd szürkésbarna, barna színű, idős korban gyakran felrepedezik, és vékony, bőrszerű kéreg vonja be, amely lehúzható. A termőtestek általában 5-20, néha 30 centiméter szélesek, a fa törzsétől 7-15 centiméternyire állnak el, vastagságuk 2-5 centiméter.
Életmódja
A nyírhez erősen kötődik, más fafajokon eddig még nem találták meg. Mindenekelőtt idősebb vagy legyengült fákat támad meg, többnyire az ágcsonkokon keresztül hatol be a törzsbe. A gomba kifejlődéséhez minden valószínűség szerint magasabb lég-, illetve fanedvesség szükséges, amit leginkább láperdőkben, nyírligetekben vagy bükkösökben talál meg, ahol a nyíreket más fafajok túlnövik és beárnyékolják. Egészséges vagy szárazabb helyen álló nyíreket, például utcai fákat alig támad meg.
Felhasználhatósága
A nyírfatapló fiatalon ehető, idős korban azonban keserű és élvezhetetlen.
↑ (2005) „Evaluation of the monophyly of Fomitopsis using parsimony and MCMC methods”. Mycology97 (4), 812–822. o. DOI:10.1080/15572536.2006.11832773.
↑ (2013) „A phylogenetic overview of the antrodia clade (Basidiomycota, Polyporales)”. Mycologia105 (6), 1391–1411. o. DOI:10.3852/13-051. PMID23935025.
↑ (2016) „Taxonomy and phylogeny of the brown-rot Fungi: Fomitopsis and its related genera”. Fungal Diversity80 (1), 343–373. o. DOI:10.1007/s13225-016-0364-y.
↑The Book of Fungi. Chicago, Illinois: University of Chicago Press, 406. o. (2011). ISBN 978-0-226-72117-0
Források
Nyírfatapló a Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapján
Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, OFFICINA NOVA, 1993, ISBN 963-8185-40-6