A nyílgyökér vagy maranta(Maranta) a nyílgyökérfélék családjába tartozó növénynemzetség. A trópusi Közép- és Dél-Amerikában, valamint Nyugat-India térségében őshonos.[2][3] A Maranta génusz elnevezését Bartolomeo Maranta 16. századi olasz botanikus-fizikusról kapta.
A nemzetség mintegy 40-50 faja ismert.[1] Valamennyien évelő növények, rizómásak. Sűrű, örökzöld leveleik osztatlanok, burkolt szárral. A levelek napközben vízszintesek, este fölegyenesednek és függőlegesen állnak, ezért „imádkozó növény”-nek is nevezik a nemzetséget és egyes fajait, különösen az M. leuconeura-t.[4] Virágai aprók, három sziromlevéllel és két nagyobb, sziromszerű, meddő porzóval (staminodium).
Szobanövényként
Egyes nyílgyökereket különleges levélmintázatuk és szép, kicsi virágaik miatt tartanak szobanövényként.Párás levegőt igényelnek. Szeretik a fényt, de elélnek félárnyékos helyen is. Rendszeresen kell locsolni őket.[forrás?]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Maranta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 174., 189., 425. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
