A város legismertebb nevezetessége Noʻkis Művészeti Múzeuma, mely Igor Vitaljevics Szavickij orosz avantgárd festő, régész és gyűjtő képeinek is otthont ad.
Nevének eredete
Noʻkis neve az üzbégek „Nukus” törzsének nevéből származik.
Története
Noʻkis a 19. század végéig egy kis falu volt. A szovjet hatalom megalakulása idején Tortkul városa lett a Karakalpaksztán autonóm régió közigazgatási központja. A 20-as években azonban az Amu-darja árvize a folyó partjától 12 kilométerre fekvő Tortkult is elsöpörte, ekkor a Karakalpaksztán régió központját Noʻkisba helyezték át.
A város hivatalosan 1932-ben született. 1932-es kis településből fejlődött az 1950-es évekre modern szovjet nagyvárossá. Ma Karakalpaksztán gazdasági, közigazgatási, politikai és kulturális központja modern épületekkel, körutakkal, nyilvános kertekkel és parkokkal. A fő látványossága azonban a Karakalpaksztán Művészeti Múzeum, amelyet Szavickijről neveztek el. Az itt elhelyezett Szavickij kollekció ide vonzza a különböző művészeket, látogatókat. A Múzeum mellett Noʻkis és környéke is számos egyedi régészeti, történelmi és kulturális műemlékkel rendelkezik.
A város egy ősi kulturális réteggel rendelkezik, mely a régészeti kutatások szerint a Kr. e. 4. századból való. Sok évszázaddal ezelőtt az ősi város Shurcha állt a jelenlegi Noʻkis helyén. Ez az ősi város ma Noʻkis északnyugati részére esik. A történészek szerint az ősi város egy védekező erődítmény volt, amely az ősi Hvárezm határát védte és irányítása alatt tartotta az Amu-darja vízi útját. A közelmúltban itt végzett feltárások során napvilágra kerültek Shurcha város egykori falainak és tornyainak maradványai is.
Noʻkis mellett, Xojeli városában (azaz a zarándokok földén) áll egy Mizdahxan, Ádám síremléke (ahogy muszlimok nevezik, bár a tudósok úgy vélik, hogy az valójában Gayomarda temetkezési helye), az első emberé a zoroasztruánus mitológia szerint).
