PROFILPELAJAR.COM

	Németvölgyi temető
	A temető részlete 1940-ben
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Település	Budapest
Városrész	Budapest XII. kerülete
Létrejötte	1885. november 12.
Megszűnése	1912. december 31. (elbontása: 1963)
Híres halottak	A megszűnt Németvölgyi temetőben eltemetett személyek
	Földrajzi adatok
Területe	22.524 négyszögöl = kb. 80.861 m2 = kb. 0,01 ha m²
	Elhelyezkedése
	Németvölgyi temető Pozíció Budapest térképén
	é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 19° 01′ 17″47.489220°N 19.021430°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 21″, k. h. 19° 01′ 17″47.489220°N 19.021430°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Németvölgyi temető témájú médiaállományokat.

A Németvölgyi temető egy mára már megszűnt budapesti temetkezési létesítmény.

Története

A Németvölgyi temetőt 1885. november 15-én^[1] nyitották meg a nagyrészt betelt Tabáni temető közelében. 1885 és 1894 között ez a temető volt a legnagyobb budai sírkert^[2] (22.524 négyszögöl).^[1] Státusza az 1894-ben megnyitott Farkasréti temető következtében változott meg.^[2] A Németvölgyi temetőt mindössze 27 éven át használták, 1912-re betelt. 1912. december 31-én zárták be. Működési ideje alatt az okiratok szerint 16 855 embert temettek el benne.^[1]

A temetőt bezárása után közvetlenül nem számolták fel, sőt, Budapest ostroma idején (1944–1945) rövid időre ismét használatba vették.^[2] Ezenkívül temetkeztek a már meglévő családi sírboltokba is.^[3] 1939-ben ide szállították a Tabáni temető és az ugyancsak felszámolt Vízivárosi temető jelentősebb síremlékeit is, és ezekből különálló sírkert-részt alakítottak ki. A síremlékek egy része a második világháborúban, más része időjárási körülmények miatt később megrongálódott, ezek egy csoportját 1959-ben kijavították.^[4]

A Németvölgyi temető mégsem maradhatott fenn bezárt dísztemetőként. Sorsát az 1984-ben kialakított Gesztenyés-kert nevezetű park kialakítási terve pecsételte meg.

„Budapest Főváros Tanácsa 1963. január 23-i ülésén úgy határozott, hogy a Vízivárosi és a Tabáni–krisztinavárosi temetőből – azok megszűnése után – a Németvölgyi temető erre a célra létesített emlékkertjében, bekerítve, csak az 1848–49-es szabadságharcosok sírja maradjon meg, a többi neves halottat a Mező Imre (korábban Fiumei, s ma ismét az; ismertebb nevén Kerepesi) úti temetőbe, a létesítendő Nemzeti Panteonba szállítsák, külön-külön sírokban helyezzék el őket, síremlékeiket pedig állítsák fel. Sajnos azonban nem az történt, amit a tanács elhatározott. Az 1848–49-es hősök ugyanis nem maradtak bekerítve a helyükön, és nem gondozták a sírjukat, hanem feliben-harmadában, szakszerűtlenül, szükségmegoldásokkal kikotortatták őket onnan, és földi maradványaikat áttelepítették a Kerepesi temetőbe.”^[5]

A többi síremléket ekkor (1963)^[6] kivétel nélkül felszámolták.

A temető helyén ma a Gesztenyéskerten kívül a MOM Kulturális Központ, a Kongresszusi Központ, a Novotel Budapest City, és a MOM Sport Uszoda és Sportközpont és a Larus Étterem és Rendezvényközpont osztozik.^[7]

Lásd még: A megszűnt Németvölgyi temetőben eltemetett személyek (kategórialap)

A sírkövek sorsa

A kerepesi temetőbe át nem szállított sírkövek sorsa nem teljesen ismert a temető felszámolása után. Kácsor László természetbúvár-író A folyók élni akarnak című, 1990-ben megjelent könyvében beszámolt arról, hogy az 1960-as években a magyar vízépítő mérnökök a temető sírköveivel erősítették meg a Gellért-rakpartot. (Az eset mindenesetre nem lenne egyedi, hiszen például Vácott is felszámolt régi temetők anyagával töltötték fel a korzó déli részét.) A könyvben szerepelt egy fekete-fehér fénykép is egy ilyen sírkőről, amelyet annak idején a szerző lefényképezett.

2013-ban egy, a témakörrel foglalkozó kutató, Szávoszt-Vass Dániel felkereste az akkor már 85 éves Kácsort kifaggatni a történetről. Az idős író állítása szerint hévízforrások kutatása közben, az úgynevezett az Ínség-szikla közelében találkozott egy darushajóval, amely éppen új kőszórást öntött a rakpart rézsűje tövébe. Kácsor úgy emlékezett, hogy a kövek számos gótbetűs német sírkő, márványkeresztek és obeliszkek töredékei voltak. Ekkor készítette az 1990-ben megjelent könyvében szereplő fényképet.^[6]

Az elbeszélt történetet megerősíteni látszik, hogy 2017-ben Vincze Miklós, a 24.hu munkatársa alacsony Duna-állás idején több régi, német nyelvű sírköveket fedezett fel a rakpart Petőfi híd közelében fekvő részén. Kósa Erzsébet ugyanebben az évben ugyancsak a Petőfi híd közelében talált rá egy 1957-es sírtáblára.^[5] 2018-ban ismét Tóth Balázs és az Index.hu adott hírt hasonló leletről.^[8]

A szomszédos izraelita temető

Érdekesség, hogy a temető mellett álló – ugyancsak lezárt – Csörsz utcai izraelita temetőt nem számolták fel, de csak hitközségi engedéllyel látogatható.