A vízivárosi temető 1785. október 10-én,[1] és nem a mai úgynevezett Vízivárosban (I. kerület), hanem a mai XII. kerülethez tartozó Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi lejtő által határolt területen[2] nyitották meg, elsősorban a korábbi Városmajori temető pótlására.[3]
A 15 hold nagyságú területet pontosan 100 éven át használták rendszeres jelleggel, 1885-ben szüntették meg benne az általános temetkezést. A fővárosi tanács 1885. okt. 22-én kelt 8553/885. számú határozata kimondta, hogy kivételes esetekben tovább is lehet temetkezni benne.[1] Az utolsó temetés 1914-ben történt.[4] A temetőt 1930. január 1-én szüntették meg.[1] 1939-ben számos síremléket az azóta szintén megszűnt Németvölgyi temetőbe szállítottak át.[5]
A temető mellett 1797-ben katonai temetőt is nyitottak. Ez utóbbit 1903-ig használták. (Itt temették el Buda bevételénél [1849. május 21.] elesett osztrák katonákat, köztük Heinrich Hentzi tábornagyot[4] és a győri csata vesztes hadvezérének, Alvinczi József tábornokot is.)[2][6] A két temető mellett egy 1405 négyszögöl nagyságú szomszédos harmadik is létezett a helyi zsidók számára.[1]
