Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt, a hallstatti és puhói kultúra emberének használati tárgyai kerültek itt elő.
A falu területének birtokviszonyairól IV. Béla király 1263-ban kelt adománylevele szól először, eszerint az akkor Veszverésnek (Vezverys) nevezett területet – melyhez a község területe is tartozott – a király Lőrinc fia Bohumírnak adja. A falu a 14. századbanSzentiván határából vált ki, 1377-ben „Nemethporuba” alakban említik először. A Szent-Iványi család egykori birtoka. 1715-ben még 29 adózó háztartása volt, ez 1720-ra 18-ra csökkent. 1784-ben az első népszámlálás 62 házában 483 lakost talált.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PORUBA. Német Poruba, Széles Poruba. Két tót falu Liptó Vármegyében. Német Porubának földes Ura Szent-Iványi Uraság, fekszik Sz. Iványnak szomszédságában, mellynek filiája; Széles Porubának földes Ura Okolicsányi Uraság, ez fekszik Sz. Andráshoz nem meszsze, ’s ennek filiája, lakosai katolikusok, és másfélék is, határbéli földgye Német Porubának nem épen termékeny, mivel határjának 1/3 része homokos, legelője elég, 2/3 része földgyének síkos; fájok is van mind a’ kétféle, első osztálybéliek.”[2]
1828-ban 83 háza és 741 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, ácsmesterséggel, kőművességgel foglalkoztak, a 19. század második felétől Budapest nagy építkezésein dolgoztak. Sokan napszámos munkákból tartották el családjukat.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Német-Poruba, tót f., Liptó vmegyében, 36 kath., 699 evang., 6 zsidó lak. Kath. fil. szentegyház. F. u. Okolicsányi. Ut. p. Okolicsna.”[3]