Nákó Mileva

Nákó Mileva
Született1838. augusztus 13.
Pest, magyar
Elhunyt1926. február 3. (87 évesen)
Nagyszentmiklós, román
Nemzetiségemagyar
HázastársaGiulio Capece Zurlo, San Marco hercege (1856-88)
SzüleiNákó János, Vuchetich Anasztázia

Nagyszentmiklósi Nákó Anna Mileva,[1] San Marco hercegné (Pest, 1838. augusztus 13. – Nagyszentmiklós, 1926. február 3.) jótékonykodásairól ismert és tisztelt úrnő, a neves Nákó család sarja.[2]

Élete

San Marco hercegné emléktáblája a hajdani Irgalom Háza kapujában

A a 18. század végén Makedóniából az akkori Magyarország déli részére költözött Nákó család köznemesi ágából származik, Nákó János (1814–1895) torontáli földbirtokos és Vuchetich Anasztázia egyetlen gyermeke. Gyermekkora nagy részét Nagykomlóson és Triesztben töltötte. Ez utóbbi helyen lett barátja Max Wladimir von Beck báró,(wd) Ausztria leendő kormányfője, akit – gyermektelen lévén – később örökösének tett meg.[3]

1856. január 27-én feleségül ment a nápolyi kamarás Giulio Capece Zurlo grófhoz, San Marco hercegéhez. A fiatal pár II. Ferenc nápoly–szicíliai király 1861-es elűzéséig Nápolyban élt, majd Párizs, Bécs, Bad Ischl és Nagykomlós lett a lakhelyük. A sokat betegeskedő férje 1888. november 6-án Bad Ischlben elhunyt.[4]

A megözvegyült hercegné a rendelkezésére álló vagyonát nagyrészt katolikus szellemben jótékonykodásra fordította. 1889-ben Nagykomlóson leánynevelő intézetet alapított és tartott fenn, majd hat osztályú elemi leányiskolával összekapcsolt zárdát alapított Nákófalva (1904) és Máriafölde (1907) községekben.[3] 1892-ben Óbudán a Szőlő utcában vásárolt 3 kh telket, amelyre felépítette a Jó Pásztor Házat a hozzá tartozó templommal „azon leányok és nők számára, akik miután rendezetlen életet éltek, megtérve bűnbánatot akarnak tartani”, s kezdeményezte hozzá a franciaországi székhelyű Jó Pásztor nővérek magyarországi megtelepedését.[5] Ugyanezen telken, a San Marco utcában adták át 1901-ben az Irgalom Háza nevezetű intézményt, végstádiumban lévő, kórházakba be nem fogadott gyógyíthatatlan betegek számára, „nemzetiségi és valláskülönbség nélkül”.[6] Ezt később átadta a fővárosnak. Ezek mellett jelentős összegeket adományozott honvéd katonai nevelőintézeteknek.

1918-1919-ben a román és szerb megszálló csapatok bánáti birtokait kifosztották, majd teljesen tönkretették. Kimenekített műkincseit 1925-ben az esztergomi prímási múzeumnak ajándékozta.[2][4]

San Marco hercegné végső nyughelye férjével együtt – akaratának megfelelően – az általa alapított Jó Pásztor Házhoz tartozó Szőlő utcai templom kriptája.[5]

Budapest III. kerületében 1901 óta viseli nevét az akkor újonnan nyitott San Marco utca.[7] Az egykori Irgalom Háza kapujában 2020 ősze óta tábla emlékezik meg jótékony cselekedeteiről.

Jegyzetek

  1. ↑ Keresztneve gyakran előfordul korabeli írásmóddal Miléva alakban is.
  2. ↑ a b Magyar katolikus lexikon.
  3. ↑ a b Simon 2012.
  4. ↑ a b Giulio Capece Zurlo Herzog von San Marco: Französischer Brief ISCHL 1872 (német nyelven). ebay.com, 2020. [2020. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 17.) „"Duc de San Marco", das ist Giulio Capece Zurlo Herzog von San Marco, Kämmerer von König Franz II. von Neapel. Nach dessen Entthronung 1861 verbrachte der Duc de San Marco den Sommer und Herbst meist in Ischl, wo er sich v.a. seiner Kunstsammlung widmete; Franz II. diente er, wenn es diesen nach Ischl verschlug. 1856 heiratete er Mileva Nákó von Nagy-Szent-Miklós und starb am 6. November 1888. Seine Witwe Mileva vermachte seine Kunstsammlung dem Christlichen Museum in Esztergom, wo sie sich noch heute befindet.”
  5. ↑ a b Horváth Gabriella: San Marco hercegné hagyatéka. Óbudai Anziksz, 2016/17 TÉL. sz. (2017) 34–41. o. arch Hozzáférés: 2020. szeptember 17. 2016/17 TÉL
  6. ↑ Vasárnapi Ujság 48. évf. 17. szám.
  7. ↑ San Marco utca. In Budapesti utcanevek A – Z. Szerk.: Ráday Mihály. Budapest: Corvina Könyvkiadó. 2013. 508–509. o. ISBN 978 963 13 6182 7  

Források

Information related to Nákó Mileva