A nádi sármány testhossza 15–17 centiméter, szárnyfesztávolsága 21–28 centiméter, testtömege pedig 16–25 gramm. A költés idején a hím feje és melle fekete, bajuszsávja és tarkója fehér. Hátoldala sötétbarna, fekete sávozással, farokcsíkja szürkés, szélső farktollai fehérek. Testalja szürkésfehér, oldalán keskeny, fekete sávokkal. Az őszi vedlés után ezt a kontrasztokban gazdag színegyüttest szürke tollszegélyek fedik el, és csupán a tél folyamán válik láthatóvá, miután a tollak szürke széle elkopott. A jelentéktelen színezetű tojó első pillantásra nehezen határozható meg, különösen, ha egyedül látjuk.
Életmódja
A nádi sármány fűvel benőtt mocsarak elszórtan álló bokrokkal, fűzbozótok, keskenyebb nádszegélyek lakója. A nádi sármány közel sem olyan ügyes, mint a jól ismert nádirigó, de életmódjában mégis nagyon eltávolodott a legtöbb sármánytól, amelyek gyakorlatilag csak a földön és a levegőben képesek mozogni. Tápláléka lepkékből és hernyóikból, bogarakból, pókokból, csigákból és magvakból áll. Télen nádmag a fő tápláléka. Vonulás idején a nádi sármány gyomos tarlókra is leszáll pihenni.
Szaporodása
A párzási időszakban a hím nádszálra telepedve igen szorgalmasan dalolgatja rövid strófájú énekét, míg a tojó a fészkét sármány módra öreg füvek alá, a talajra építi, többnyire szárazabb helyre, mocsaras környezetben. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 12-15 napig kotlik. A fiókák kirepülési időszaka, még 10-12 nap. Ha a fészken ülő tojót felriasztjuk, szárnyait furcsán, lassan rezegtetve repül tova. A fiatalokat szüleik rovarokkal táplálják.
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: 10.5962/bhl.title.542 : 182.