MÁV S jellegű szerkocsi
MÁV IIIs. szerkocsiosztály MÁV In. szerkocsiosztály MÁV S jelleg ČSD 623.0, 526.0 és 926.0 sorozatok MÁV QII jelleg
Pályaszám
MÁV IIIs. 3601–3640 MÁV In. 820–825 →MÁV S322,001–040 →MÁV S203,019–024 MÁV S301,001–020 MÁV S301,501–502 MÁV S601,001–060 CO 601–603 →ČSD 623.001–12 →ČSD 526.001–06 →ČSD 926.001–12 →MÁV Y402,001 →MÁV Q327,143 →MÁV S410,606 →GYSEV S410,606 →MÁV Q328,060
Általános adatok
Gyártó	Magyar Királyi Állami Vasgyárak, Budapest
Gyártásban	1908–1921
Darabszám	131 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	2'2'
Nyomtávolság	1 435 mm
Futókerék-átmérő	1 050 mm[1]
Hossz	7 896 mm
Magasság	3 180 mm
Szélesség	3 100 mm
Forgócsaptávolság	3 170 mm
Tengelytáv forgóvázon belül	1 600 mm
Teljes tengelytávolság	4 770 mm
Üres tömeg	22,77 t
Szolgálati tömeg	56,14 t
Legnagyobb tengelyterhelés	14,325 t
Fékek
Típusa	légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék
Rögzítőfék	csavarorsós kézifék
Átmenő fék	légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék
Gőzvontatás
Szerkezetszám	321–10
Vízkészlet	26 m³ (23 m³)
Tüzelőanyag-készlet	8 t szén
Sablon • Wikidata • Segítség

A MÁV S jellegű szerkocsitípusát Magyar Királyi Állami Vasgyárak a IIIs. osztályú gőzmozdonyaihoz fejlesztette ki 32 szerkezetszámon. Az ekkor még IIIs. osztályú szerkocsiként jelölt új típus kifejlesztését az tette szükségessé, hogy az In. osztályú Vanderbilt-rendszerű szerkocsik befogadóképessége saját tömegükhöz viszonyítva nem volt megfelelő. Ezért ugyancsak négytengelyű, kétforgóvázas, de szögletes víztartállyal rendelkező típust szerkesztettek.

A típust az utolsó szállítású In. osztályú mozdonyokhoz is szállították, In. osztályú szerkocsi megjelöléssel. 1911-től a szerkocsit S jellegként jelölték, kiegészítve a hozzá tartozó mozdony sorozatjelével (pl. S322).

A szerkocsi hossztartói egy-egy, egymástól 1,06 m távolságban elhelyezett 300 mm-es U-szelvényű tartók voltak, melyeket elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötött össze. A forgóvázkeretek hossztartóit, melyek 20 mm-es lemezből készültek, egymástól 1,87 m távolságban helyezték el. A terhelést a forgóvázkeretekre a mozdonyhoz hasonlóan gömbcsészés ágyazású forgócsap és tekercsrugóra támaszkodó oldalsó csúszópofák vitték át. A szerkocsi kerékpárjai megegyeztek az Ie. osztályú szerkocsikéval. A szerkocsi 26 m³ űrtartalmú víztartályában gyengébb kisebb terhelésre engedélyezett vonalakon csak 23 m³ vizet hordozhatott. A víztartály tetejére elöl, két oldalt egy-egy 1,9 m hosszú töltővályút alakítottak ki, míg egy harmadik töltőnyílás hátul, középen kapott helyet. A tápvíz Szász-rendszerű vízkapcsolaton keresztül jutott a mozdony injektoraihoz. A szerkocsira egy 14″-os Westinghouse-rendszerű vízszintes fékhengert és gyorsműködésű kormányszelepet szereltek. A szerkocsi minden kerékpárját egy oldalról (a kerekek forgócsap felőli oldalán) fékezték; a teljes féktuskóerő az üres szerkocsi súlyának 121,2, a teljesen rakotténak 50,4%-a volt. A fékrudazat nyomáskiegyenlítő szerkezetű volt. A víztartály előtt kétoldalt két kisebb, míg hátul, a vonószekrény fölött egy nagyobb szerszámszekrényt alakítottak ki.

A típusból az alábbi mozdonysorozatokhoz szállítottak:

• MÁV IIIs. osztály (32¹ és 32³ szerkezetszám),
• MÁV In. osztály (32² szerkezetszám),
• MÁV 301 sorozat (32^4–6 és 32⁸ szerkezetszám),
• MÁV 601 sorozat (32⁷ és 32^9–10 szerkezetszám),
• Chemins de fer Orientaux 601–603 pályaszámok (32¹⁰ szerkezetszám).

A típus néhány példányának kapocsszekrényét a második világháborút követően átalakították. Ezeket az Y, illetve Q^II[2] jellegként jelölt szerkocsikat 402, illetve 327 és 328 sorozatú mozdonyokhoz kapcsolták.

A szabványosítás jegyében a szerkocsik kerékpárjait 1948-tól az M jellegű szerkocsikéval azonos, 896 mm-es kerékváz-, illetve 1040 mm-es futókör-átmérőjű kerékpárokra cserélték.

A hozzájuk tartozó mozdony selejtezését követően a jobb állapotú szerkocsikat vízszállító kocsivá alakítva tovább használták.

• Pottyondy Tihamér.szerk.: Petheő Tivadar: A Máv. IIIs. osztályu mozdonya, Mozdonyvezetők lapja : a magyar Szentkorona alá tartozó Mozdonyvezetők Országos Szövetsége hivatalos közlönye. Budapest: Mozdonyvezetők Lapja Kiadóhivatal (1909) 
• A magyar kir. államvasutak szerkocsi jellegrajzai. Pótlapokkal kiegészítve. Budapest: Magyar Királyi Államvasutak [1897.]