A tengelyterhelés (vagy tengelynyomás) egy jármű teljes tömegének egy adott kerékpárra (tengelyre) jutó része. A tengelyterhelés meghatározó paraméter a pályaszerkezetek, illetve járművek tervezésénél, valamint meglévő pályák esetében meghatározza, hogy milyen terhelésű járművek közlekedhetnek rajta. A vasúti, illetve közúti pályákon az alkalmazható legnagyobb tengelyterhelést úgy választják meg, hogy a pálya a sorozatos igénybevételeket hosszú távon, károsodás nélkül elviselje.
Mértékegysége hivatalosan kilonewton (kN), de hagyományból sok esetben a tonna mértékegység is használatos.
Vasúti pályák teherbírása
A vasúti pályán megengedett tengelyterhelés elsősorban a sínrendszertől és az aljtávolságtól, továbbá az aljak méretétől, az ágyazat anyagától és vastagságától, a sínleerősítés módjától függ. A pályán alkalmazható tengelyterhelés fordítottan arányos az alkalmazható sebességgel, a tengely-túlterhelt járművek lassabban közlekedhetnek.
Az európai vasutakon a legnagyobb tengelyterhelés értéke jellemzően 210–250 kN, az Amerikai Egyesült Államokban és a volt szovjet államokban ennél jóval nagyobb értékek is szokásosak. Hazánkban a vasúthálózat kialakulásától egészen a második világháború végéig csak igen kis mértékű fejlődés volt megfigyelhető. A 20. század elejétől a BudapestrőlBécsbe vezető vasútvonalakon 160 kN volt a legnagyobb alkalmazható tengelyterhelés, a többi fővonalon még évtizedekig 140 kN volt a maximum. Mellékvonalakon ez az érték 100–120 kN körül alakult. Jelentősebb fejlődés a második világháború után az országszerte lezajlott pályarekonstrukciók nyomán fokozatosan emelkedett az Európában ma szokásos értékekre.
Engedélyezhető legnagyobb tengelyterhelések
Az alábbi táblázat[1] a Magyarországon előforduló felépítményeken engedélyezhető legnagyobb tengelyterhelés- és sebességadatokat tartalmazza.
A tengelyterhelés a vasúti járművek, így elsősorban a vontatójárművek tervezésekor igen lényeges korlátot jelent. A vontatójárműbe építendő, kellő teljesítményű gépezet tömegét megfelelő számú tengelyre kell elosztani, hogy egyetlen tengely terhelése se lépje túl a kitűzött értéket. A tengelyek számának növelése azonban növeli a jármű gördülési ellenállását, beszerzési és karbantartási költségét és a jármű nem hasznos tömegét, így energiafogyasztását is.
A tengelyterhelést korszerű, szimmetrikus futóművel ellátott járműveken úgy számítják ki, hogy a jármű saját tömegének és a rakománytömegének az összegét elosztják a jármű tengelyszámával. A jármű futásbiztonsága, a vontatójármű kerékperdülésének veszélyének csökkentése szempontjából is lényeges a tengelyek egyenletes terhelése. Régebbi, főleg soktengelyes gőzmozdonyok futóműveinél ez az egyszerű módszer nem használható, ott részletesebb számítások szükségesek. Szintén nem egyenletes a tengelyterhelés-eloszlás számos, hajtó- és futótengelyekkel egyaránt rendelkező motorkocsik és motorvonatok esetében, ahol az utasteher egyenletes elosztása (pl. a gépi berendezés helyigénye miatt) nem lehetséges, illetve éppen a gépi berendezés tömege szerkezeti okokból nem osztható el a jármű tengelyein.
Közutak teherbírása
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Források
Szamos Alfonz: Vasúti felépítményi szerkezetek és anyagok (Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest, 1991)
Jegyzetek
↑Kivonat a D.54. számú Építési és pályafenntartási műszaki adatok, előírások I. utasításból (Közlekedés Dokumentációs Vállalat, Budapest, 1987)