Kispolgári családba született. Édesapja Molnár József, aki egy fakitermelő cégnél volt munkavezető; 1944-ben az oroszok elhurcolták málenkij robotra, ahonnan nem tért vissza. Ezt követően a csonkává vált család – az édesanya a gyermekeivel – a nagyszülőkhöz költözött a Vas megyei Pankaszra. Ő maga ott ismerkedett meg a paraszti életformával és ott találkozott először falusi kuruzslókkal is.
1956-os szerepe
1956 őszén újságíró szakos egyetemi hallgatóként részt vett a budapesti harcokban. Október 22-én este az ELTE színháztermében megalakították a Március 15-e Kört, és – diák létére, két egyetemi tanár mellé – beválasztották a vezetőségébe. Annak tudatában, hogy a Műegyetemen is összejöttek a diákok, ahol 16 pontban a követeléseiket is megfogalmazták, még aznap éjszaka felvették velük a kapcsolatot, és másnapra szolidaritási gyűlést hirdettek a lengyelek támogatására a Bem térre. A Rádió ostromában már nem vett részt, ugyanis az egyetem másnap megjelenő lapjának, az Egyetemi Ifjúságnak meg akarta írni az addigi eseményeket, elkészült írását azonban egy környékbeli razzia hallatára megsemmisítette (visszaemlékezések szerint a papírokat megette[forrás?]). Közben a Március 15-e Kör a műegyetemiekkel egyesülve Egyetemi Forradalmi Diákbizottsággá alakult, amelynek szintén egyik vezetője lett.
A forradalom leverése után elszegődött az illegálisan működő Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által kiadott Október huszonharmadika című laphoz, ahol író-szerkesztő és terjesztő is volt. Ezért 1957. január 23-án elfogták és később 3 év börtönre ítélték, amelyből 1 évet magánzárkában töltött.
Avantgárd művészként
Szabadulása után nem folytathatta tanulmányait. Nyomdászként helyezkedett el az egyetem tanszékének titkárnője segítségével. Itt belekerülhetett a művészeti életbe. Avantgárd festőként kiállításai is voltak, miközben a néprajzot is művelhette. Rövidesen megnősült, mely házasságából egy lánya is született.
Molnár V. József Csáji Attila festő, a progresszív avantgárd csoport egyik vezéralakjának barátjaként megismerkedett Pauer Gyulával, Papp Oszkárral és Csutoros Sándor szobrászművésszel. 1970-ben nyílt élete első önálló kiállítása a József Attila Művelődési központban. Az első igazán jelentős avantgárd kiállítása az R-Klubban volt. A nemzeti avantgárd és a kozmopolita irányzat képviselői (többek között Erdély Miklós, Bak Imre, Hencze Tamás) egyaránt részt vettek ezen a rendezvényen, melyre Aczél György is elment.
Hintalan László néprajzossal 1989-ben megalapították az Örökség Népfőiskolát, majd 1996-ban a Magyar Hagyományőrző Műhely szabadegyetemet. A tanítással párhuzamosan, 1999-ben végzett a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemén, amely intézmény azonban soha nem nyert állami akkreditációt, és amelynek utóbb a Fogyasztóvédelem megtiltotta az "Egyetem" név használatát.[2]
Tanulmányozta az őskori ember barlangi művészetét, ekkor kezdte kidolgozni ősképekről szóló elméleteit. Ezt a formavilágot és a lényegét adó tartalmat nevezte el „szerves műveltségnek” vagy „természetes műveltségnek”.
Elméletei kidolgozásában segítette Nagy Dénes elméleti matematikus, Lugosi György vegyészmérnök, Váci Pál mérnök és Pap Gábor művészettörténész.[3]Hintalan Lászlóval és Pap Gáborral létrehozta az Örökség Népfőiskolát.[4] A Kárpát-medencét járva a magyar hagyomány műveit népszerűsítő rádiósorozatokat, előadásokat tartott.
Pap Gábor ösztönzésére dolgozta ki azon elméleteit, melyeket a Világ-virág. A természetes műveltség alapjelei és azok rendszere című munkájában adott közre.[5]
2004-ben alternatív általános iskolai történelemtankönyv-sorozatot indított Bakay Kornéllal és Harangozó Imrével közösen (első kötete: Történelem 5. osztályosoknak címmel jelent meg). Kritikusok és szakértők szerint a könyv mítoszokat kezel történelmi tényekként, tudományosan bizonyított tények átértelmezése a célja;[6] felrótták, hogy a szerzők tagadják a darwini evolúciót, az őskori barlangfestményeken magyar rovásírást vélnek felfedezni, illetve a legrégibb írásrendszernek tartják a magyar rovásírást, és összekapcsolják a sumér írással. Nehezményezték a bírálók azt is, hogy a szerzők tagadják az ókori zsidó állam, emellett Dávid és Salamon király létezését, a hunokat és szkítákat a magyarok rokonainak állítják be, sőt a kelta, etruszk, görög kultúrát is a magyarból eredeztetik; Krisztus zsidó mivoltát tagadják, helyette pártusnak állítják be, miközben a középkori rabszolga-kereskedelem szerintük a zsidóság műve.[6] A könyveket nem nyilvánították tankönyvvé.
Mivel ilyen nézetek terjesztői gyakran hivatkoznak katolikus vallásosságukra, említést érdemel, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2009. szeptember 20-án kelt körlevelében elítélt egyes, újpogánynak és ősmagyar szinkretizmusnak minősülő, keresztényellenes és történelemhamisító nézeteket. A katolikus sajtóban ezután többen név szerint bírálták Molnár V. Józsefet.
