A mezei perjeszittyó (Luzula campestris) a szittyófélék (Juncaceae) családjába tartozó perjeszittyó (Luzula) növénynemzetség egyik, Magyarországon is honos faja, melyet réti perjeszittyónak[1] is neveznek.
Jellemzése
Legfeljebb 20 cm magas, lágy szárú, évelő növény, levelei pelyhesek. Virágai virágzatban állnak, Magyarországon márciustól májusig nyílnak. Virágtakarója egynemű: lepellevelei sötét gesztenyebarna színűek, esetleg kissé vöröses árnyalatúak, vékony fehér sáv szegélyezi őket. Sárga portokjai feltűnően nagyok.
Élőhelye
Mivel többnyire savanyú talajokon él, jelenléte jelzi ezt a talajtípust. Magyarországon a savanyú homoktalajok jellegzetes növénye, de félszáraz és mezofil réteken, kaszálókon is gyakori csakúgy, mint homokkövön kialakult száraz tölgyesekben.
Felhasználása
A juhok szívesen legelik. Édeskés ízű virágfejét és magvát régebben nyúlkenyér néven a gyermekeknek adták.[2]
Jegyzetek
Források
- Mezei perjeszittyó (Luzula campestris). In D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Rajzolta: Dr. Csapody Vera. A címlapot Urai Erika tervezte. Harmadik kiadás. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1984. 10. o. = Búvár zsebkönyvek (ISSN 0324-3168), ISBN 963-11-3680-9
- Mezei perjeszittyó. In Dr. Simon Tibor – Dr. Seregélyes Tibor: Növényismeret: A hazai növényvilág kis határozója. Szaklektorok: Dr. Priszter Szaniszló és Dr. Szollát György. Pedagógiai lektor: Stollmayer Ákosné. A fényképeket készítette: Dr. Seregélyes Tibor. A növényrajzokat készítette: S. Csomós Ágnes. A térképeket rajzolta: Németh Ferenc. Felelős szerkesztő: Dr. Paál Tamásné. 7. kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2009. 200. o. ISBN 978-963-19-5271-1
|
---|
Luzula campestris | |
---|
Juncus campestris | |
---|