PROFILPELAJAR.COM

	Mester Zsolt
Született	1929. május 3.; Marosvásárhely
Elhunyt	2002. június 25. (73 évesen); Pilisborosjenő
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Bortnyik Olga
Foglalkozása	orvos, ideggyógyász, ; orvosi szakíró, ; regényíró
Sírhelye	Házsongárdi temető
	A Wikimédia Commons tartalmaz Mester Zsolt témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az orvosról és íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Mester Zsolt (egyértelműsítő lap).

Mester Zsolt Iván (Marosvásárhely, 1929. május 3. – Pilisborosjenő, 2002. június 25.) romániai magyar orvos, ideggyógyász, orvosi szakíró, regényíró, Mester Gábor orvos fia.

Élete és munkássága

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban kezdte, az utolsó két évet a szilágysomlyói Állami Gimnáziumban végezte 1947-ig. Orvosi oklevelet 1953-ban a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) általános orvosi szakán szerzett, majd 1957-ben ideg-elmegyógyászati szakképesítést kapott Bukarestben. Eközben 1953–56-ban Küküllőváron körorvosként, illetve 1957 és 1966 között Dicsőszentmártonban, majd 1967 és 1986 között Tordán ideggyógyászati szakorvosként dolgozott egészen betegnyugdíjazásáig.

Első írása a Dolgozó Nő című folyóiratban jelent meg 1971-ben. Orvosi szakcikkeit társszerzőként az Acta Neurologica Belgica (1958), valamint a Studii şi Cercetări de Inframicrobiologie (1968) közölte. Ismeretterjesztő orvosi cikkeivel magyarul a Korunk, az Előre, A Hét és a Szatmári Hírlap című újságok hasábjain jelentkezett az 1970-es évek során.

Meglepetést keltett a Koppantó című regényével, mely Bukarestben jelent meg 1979-ben és a szerző gyermekkori élményeire alapoz. A Szilágysomlyón játszódó munka 1989-ben változatlan kiadásban a budapesti Magvető Könyvkiadónál is megjelent. Panek Zoltán fülszövegben közölt méltatása szerint „a pontos, világos, már-már könyörtelen ábrázolás részletessége rendkívül feszültté és izgalmassá teszi a regényt”. A kötet Cheile címmel a Kriterion Könyvkiadó kiadásában, Livia Bacâru fordításában 1985-ben románul is megjelent. A kritika elismeréssel figyelt fel a szerző Erika című novellájára is, ez az Igaz Szó Legyünk humorunknál, derűtől borúig című antológiájában látott napvilágot 1982-ben.

A nyolcvanas években eladta kolozsvári házát, Nagyvárad mellé Váradszentmártonba költözött. A rendszerváltozás után a Sulyok István Református Főiskola (a Partiumi Keresztény Egyetem elődje) rektora volt három éven át. Betegsége miatt fiához költözött Magyarországra. Ott hunyt el 2002 június végén. Hamvait július 15-én helyezték örök nyugalomra Kolozsváron.^[1]^[2]

Jegyzetek

↑ Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006 Online hozzáférés
↑ Gyászjelentés, Népújság, 2002. július 12.Online hozzáférés Archiválva 2013. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
Papp Béla: Romániai magyar lexikon. Szilágysomlyó magyar irodalmi és művelődési élete, 1989-ig. Transindex, 2010. november 25. (Hozzáférés: 2012. május 29.)

További információk

Majtényi Erik. „Olvasóavatás”. Előre (1980. január 16.).
Mózes Attila. „A szabadság természetéről – a szükségszerűség és az esetlegességek fény-árnyék játékában”. Igaz Szó (1980/3).
Mózes Attila. „Legyünk humorunknál, derűtől borúig”. Utunk (1982/6).
Láng Gusztáv. „Tárgyak térben és időben”. Utunk (1980/3).
Kovács János. Elfogult tárgyilagosság, Kétség és bizonyosság (1981)