Az Adrian Newey által tervezett autó hasonló aerodinamikai koncepciót követett, mint az előd 881-es modell, azokat még letisztultabbá téve. A meghajtásért ezúttal is a Judd motorjai feleltek, Az autók festése maradt a jellegzetes türkiz, a Leyton House, mint főszponzor miatt. Összesen öt kasztni készült, melyek nevében a CG Cesare Gariboldira utal, a csapat egyik menedzserére, aki 1988 telén életét vesztette egy autóbalesetben.
Az első két futamon még a 881-essel vettek részt, az autó először Monacóban mutatkozott be. Ugyan egyikük sem fejezte be a futamot, Capellit tizenegyedikként rangsorolták. Ő aztán egész idényben csak még egyszer, Belgiumban tudott célbaérni. A francia nagydíjon Gugelmin a rajt után összetörte az autóját, ezért átült a tartalék autóba, amivel megfutotta a verseny leggyorsabb körét (igaz, nem rangsorolták, mert 9 kör hátrányt szedett össze). Ezen a versenyen Capelli a második helyen is haladt, de végül kiesett.
Sok meghibásodásuknak volt az oka a váltómű fogaskerékháza, amelyet úgy alakítottak ki, hogy segítse a diffúzor működését. Később úgy oldották ezt meg, hogy megvastagították a falát. Más hibákat a Judd-motor okozott, azon belül is a gyújtás, ugyanis a különleges kialakítású motor miatt a Magneti Marelli megoldását alkalmazták, ellentétben más csapatokkal. Ugyan ezzel az autóval egyetlen pontot sem szereztek, a 881-essel szerzett négy pontnak köszönhetően konstruktőri tizenkettedikek lettek az idény végén.[2]
.svg){kind=small}
