Magyarországi evangélikus egyházi irodalom

A magyarországi evangélikus egyházi irodalom a magyar egyházi irodalom egyik ága. Magyarországi evangélikus egyházi irodalom a 16. század közepe óta létezik, mivel a reformáció meglehetősen korán elterjedt Magyarországon és Erdélyben. A magyarországi katolikus egyházi irodalom és a magyarországi református egyházi irodalomhoz hasonlóan a 18. század végéig a magyarországi (magyar, német, szlovák) evangélikus papok műveiknek jelentős részét latin nyelven írták, illetve hasonlóság az is, hogy a magyar / latin művek közül sok sohasem jelent meg nyomtatásban, máig kéziratban van. A magyar irodalomtörténetek általában a 18. századig tárgyalják az egyházi irodalmat a világi irodalom mellett, azonban az egyházi irodalom ezt követően is jelentős területe maradt a magyar művelődésnek. A 19–20. században a szorosabb értelemben vett egyházi műfajok mellett nagy számú tudományos és szépirodalmi alkotás született egyházi szerzők tollából. A teljes anyag máig feldolgozatlan, szintézise nincs, a kisebb részlettanulmányoktól / szöveggyűjteményektől függetlenül a Zoványi Jenő-féle Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon adattengere adhat útmutatást. Az alkotások többsége beszerezhetetlen, újabb / fakszimile kiadások csak elenyészően kis számú műről (Huszár Gál, Bornemissza Péter, Magyari István, Bél Mátyás stb.) készültek.

Bibliafordítások

Heltai Gáspár (1510–1574) evangélikus papként mind az ó-, mind az újszövetség könyveinek többektől készített fordítását egy kötet híján kinyomtattata (1551–1565). (Heltai később áttért a református, majd az unitárius hitre.)[1] 1737-ben Torkos András győri (1669–1737), 1754-ben Bárány György nagyvázsonyi lelkész (1682–1757) jelentette meg Újszövetség-fordítását. Az 1840-es években a református Ballagi Mórral közösen Székács József, későbbi bányai evangélikus egyházkerületi püspök (1809–1876) fordította le ismét az Újszövetséget.[2] Ezek mellett Sartorius János nemescsói lelkész (18. sz.) a XVIII. sz. közepén Bárány Györggyel és Bárány Jánossal (1716–1758) együtt az Ószövetséget az eredeti héber szövegből magyarra lefordította, de a mű kiadását már nem tudták megvalósítani, így az kéziratban maradt.[3]

Rendszeres teológia

A 18. században Georg Haner (Háner György, 1672–1740) és fia, Georg Jeremias Haner (Háner György Jeremiás, 1707–1777) erdélyi szász evangélikus püspökök írtak teológia műveket, majd Isaak Zabanius (Zabani Izsák, 1632–1707) nagy­szebeni teológiai tanár is.[4]

Katekizmusok

Katekizmusokat készített Dévai Bíró Mátyás vándorprédikátor (1500–1545) és Gálszécsi István gyulai lelkész (?–1543).[1] Egyéb katekizmus-írók:

  • Johannes Honterus (1498–1549) erdélyi szász származású humanista polihisztor, egyházszervező reformátor, természettudós, pedagógus, könyvkiadó és jogász (Reformationsbüchlein für Kronstadt und das Burzenland)
  • Ambrózy György (1694–1746), a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke (Katechysmus včeni krestanského pro mladež wetsaj y měnsj – Katekizmus keresztényi oktatásúl nagyobb és kisebb ifjak számára)[5]
  • Fábri Gergely (1707–1766), a Dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke (Szentírásbeli igékkel és példákkal megbővíttetett győri kis katechismus).[6]

Egyházi beszédek

Raffay Sándor: Amit az Úr üzen. Egyházi beszédek II. kötet

Se szeri, se száma az olyan evangélikus papoknak, akik egy-két egyházi beszédet kiadattak életük során. Nagyobb prédikációs könyv már kevesebbektől maradt fenn. Közéjük tartozott a különböző helyeken lelkészkedő Bornemisza Péter (1535–1584). Prédikáció 5 kötetben Első (Másik, Harmadik, Negyedik, Ötödik) része az Evangeliomokbol és az Epistolakbol, majd külön egy óriási kötetben (Praedikatioc, Egesz Esztendo altal minden vasarnapra rendeltetet) jelentek meg. (Érdekesség, hogy a 4. kötethez csatolva Ördögi kisértetek néven egy hosszabb írás is megjelent,[7] amelyben a szerző igen fekete színnel festi le a korabeli magyar főurak életét, ezért ez a mű a szocializmus alatt is kedvelt hivatkozási alap volt a feudalizmus ellenességre.)

Kulcsár György alsólendvai prédikátor (?–1577) Postillái 1574-ben jelentek meg, bár a szerzőről nem egyértelmű, hogy református vagy evangélikus volt-e.[8][9] Műve a 17. század első felében is népszerű maradt.[10] Prédikációs könyv jelent meg Zvonarics Mihálytól (1570–1625), a nyugati evangélikus egyházkerület püspökétől (Magyar postilla).[11] Sóvári Soós Kristóf (?–1601<) is írt beszédeket. Ács Mihály nemescsói lelkész (1631–1708) Boldog halál szekere című prédikációs könyvét fia adta ki.[12] Sartorius Dániel (1704–1746<) szlovák nyelven adott ki egyházi beszédeket (Summownj Postikka).[13]

A 19. században neves egyházi beszéd-író volt a már említett Székács József (Székács József összegyűjtött egyházi beszédei).[14][15] A 20. században Kapi Béla (1879–1957) a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke Kegyelem és élet,[16] Raffay Sándor (1866–1947), a bányai evangélikus egyházkerület püspöke Amit az Úr üzen címmel jelentette meg egyházi beszédeit.[17]

Imakönyvek

Az évszázadok alatt számos, gyakran latin nyelvű evangélikus imakönyv jelent meg. Néhány ezek közül: a már említett Székács Józseftől Imádságok és buzgólkodások és Kisebb imakönyv evangélikus keresztények számára[15]

Elmélkedések

Fabriczy Dávid besztercebányai lelkész (1716–1772) szlovák nyelven írt A halálos ágyon fekvő embernek kötelességeiről áhitatos elmélkedéseket, műve azonban kéziratban maradt.[18] Fabri Gergely (1718–1779), a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke Vprime napomenutj ewangelickych krzestanuw k pilnému coykonawánj Dobrych Skutkuw – Őszinte megintése a keresztényeknek, hogy a jó cselekedeteket szorgalmatosan gyakorolják és kötelességeiket teljesítsék címmel írt elmélkedési művet.[19]

Fekete Istvántól (1634–1682), a nyugati evangélikus egyházkerület püspökétől megjelent Lelki nyugosztaló órák, Avagy Három száz házi és asztali Elmélkedések nem önálló munka, hanem a holland Henrich Müller művének fordítása.[20]

Hitvitázó irodalom

Vitairatot írt Magyari István sárvári prédikátor (1565–1605) Az Országokban való sok romlásoknak okairól címmel.[21] Egyéb vitaírók voltak:

  • Valentin Wagner (1510/20 körül–1557), brassói lelkész (Odium Calvinianorum)
  • Zvonarics Imre (1575–1621), csepregi lelkész (Disputatio II De Deo uno et trino, Disputatio XII De potentia et confessione annuente divina clementia)[22][23]
  • Lethenyei István (1588–1653), csepregi lelkész (A kálvinisták Magyar Harmoniájának azaz az augustana és helvetica confessiók articulusinak Samarjai János calvinista praedicator és superintendens által lett összehasonlításának meghamisítása).[22][24]
  • Tarnóczi Márton (1620–1685), a bajmóci evangélikus egyházkerület püspöke (Disputatio De Pseudosophia Cacodoxorum Et Sobria Philosophia Orthodoxorum, Disputatio Theologica De Theologia Heterodoxa Et Orthodoxa)[25]

Egyháztörténet

Krman Dániel (1663–1740), a biccsei evangélikus egyházkerület püspöke ugyancsak szlovákul művei mellett latinul készítette el egyháztörténeti művét (Historia ecclesiastica), amely azonban kéziratban maradt.[26] Evangélikus egyháztörténész volt: Dierner Endre (1803–1852),[27] és Fabó András agárdi lelkész (1810–1874), aki kiadta a Szent történelem tankönyvét. Az erdélyi szászok közül Karl Fabritius (Fabriczius Károly, 1826–1881) német nyelven adott ki egyháztörténelmi műveket.[28] Baltik Frigyes (1834–1919), a Dunáninneni evangélikus egyházkerület püspöke A magyar ágostai hitvallású evangélikus egyház rövid történetét foglalta össze magyar és szlovák nyelven.[29]

Zsilinszky Mihály (1838–1925), a bányai evangélikus egyházkerület világi felügyelője kisebb tanulmányai (A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformatiotól kezdve, Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei, Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története, Dr. Székács József, Wallaszky Pál evangélikus lelkész élete) mellett másokkal együtt adta ki A magyarhoni protestáns egyház története, a művelt közönség számára című nagy terjedelmű egyháztörténelmi művét 1907-ben.[30] Fabriczy András (1751–1830) poprádi lelkész Nikolai Sámuel szuperintendenssel az összes szepességi evangélikus egyházakat meglátogatta, és ennek a kánoni látogatásnak történeti adatokban gazdag jegyzőkönyvét írta meg. Ezen kívül egy egyházmegye történetét is közzé tette.[31] Gyurátz Ferenc (1841–1925), a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke Luther Márton és a hitvédő II. Gusztáv Adolf svéd király részletes életrajzát készítette el.[32] Payr Sándor (1861–1938) soproni teológus több más dolgozata mellett a Magyar pietisták a XVIII. században és Magyar protestáns egyháztörténet címűt adta ki.[33] Szimonidesz Lajos (1884–1965) nagybörzsönyi lelkész általános vallástörténelmet írt A világ vallásai címen két kötetben.[34]

Általános történetírás

A már említett Zsilinszky Mihály általános történelmi műveket is írt. Ezek közül jelentősebb: Az egyetemes történelem főbb eseményei életirati vázlatokban, Palaczky Ferencz emlékezete, Az 1609-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez, Az 1681-iki soproni országgyűlés történetéhez, Az 1637–8-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez, és mindenekelőtt a három kötetes Csongrád vármegye története.[30] Georg Daniel Teutsch (1817–1893) erdélyi szász evangélikus püspök német nyelven adott ki történelmi műveket. Az Erdélyi szászok történelme (Geschichte der Siebenbürger Sachsen, 2 köt.) csak 1691–1699-ig halad, Erdély történelmének vázlata (Abriss der Geschichte Siebenbürgens) csak 1805-ig; a második kiadás csak 1691-ig. Fia, Friedrich Teutsch (1852–1933), ugyancsak püspök, megírta a nagyszebeni evangélikus gimnázium történetét, és két kötetben tette közzé az erdélyi szász iskolarendeleteket.[35] Számos más erdélyi szász evangélikus lelkész is foglalkozott krónika- vagy történetírással, így például Christian Pomarius (?–1565), Johannes Lebel (1490?–1566), Johannes Oltard (1576–1630), Andreas Gunesch (1648–1703), Martin Felmer (1720–1767), Johann Seivert (1735–1785), Martin Reschner (1791–1872).

Egyházjog

Állítólag Zabeler Péter (1578–1645), a szabad királyi városi evangélikus egyházkerület püspöke írt egy egyházjogi művet, ez azonban nem maradt fenn.[36] Hörk József (1848–1910) eperjesi teológiai tanár is kiadott egy Magyar protestáns egyházjogot.[37]

Egyházi költészet

Az evangélikus egyházi költészet jeles művelője volt Sztárai Mihály (1500–1575), a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke énekeket és színdarabokat írt.[38] Számos egyházi és világi költeményt írt és fordított Kis János (1770–1846), a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke.[39] Jelentős pap-költő volt Győry Vilmos (1838–1885) is.

Irodalomtörténet

Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico-geographica

A magyar irodalom történet terjedelmes műben foglalta össze a fiatalon elhunyt teológus, Rotarides Mihály (1715–1747). A latin nyelvű Historiae hungaricae literariae mellett elkészítette Czvittinger Dávid irodalmi lexikonának kiegészítését is Supplementum Czvittingerianum címen.[40] Conspectus Reipublicae Litterariae in Hungaria címmel latin nyelvű irodalomtörténetet készített Wallaszky Pál (1742–1824) jolsvai lelkész is.[41]

Nyelvészet

Pukánszky Béla (1859–1899) héber nyelvtant készített.

Természettudományok

Ugyan szlovák származású volt, és műveit latinul írta, ennek ellenére a magyar írók közé sorolják sokan Bél Mátyás pozsonyi lelkészt (1684–1749). Számos tudományos művet írt, ezek között a leghíresebb a Magyarország földrajzát igen részletesen tárgyaló Notitia Hungariae novae historico-geographica. A hatalmas munkából 1735 és 1742 között 4 kötet jelent meg, a többi máig kéziratban van.[42] Augustini (ab Hortis) Sámuel szepesszombathelyi lelkész (1729–1792) ásványtani műveket írt latinul. Ő volt egyébként a magyarországi cigányság egyik első kutatója.[43]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Karácsonyi, i. m., 190. o.
  2. ↑ Márki, i. m., 26. o.
  3. ↑ Pallas, i. m.
  4. ↑ Karácsonyi, i. m., 194. o.
  5. ↑ Szinnyei, i. m
  6. ↑ Zoványi, i. m
  7. ↑ Szinnyei, i. m.
  8. ↑ Karácsonyi, i. m., 193–194. o.
  9. ↑ Szinnyei, i. m.
  10. ↑ Sőtér, i. m.
  11. ↑ Zoványi, i. m
  12. ↑ Szinnyei, i. m.
  13. ↑ Szinnyei, i. m.
  14. ↑ Márki, i. m., 32. o.
  15. ↑ a b Szinnyei, i. m.
  16. ↑ I. kötet, II. kötet
  17. ↑ I. kötet Archiválva 2016. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, II. kötet Archiválva 2013. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  18. ↑ Szinnyei, i. m.
  19. ↑ Szinnyei, i. m
  20. ↑ Zoványi, i. m.
  21. ↑ Warga, i. m., II. kötet, 394–395. o.
  22. ↑ a b Warga, i. m., II. kötet, 396–398. o.
  23. ↑ Szinnyei, i. m
  24. ↑ Szinnyei, i. m
  25. ↑ Szinnyei, i. m
  26. ↑ Szinnyei, i. m.
  27. ↑ Márki, i. m., 34. o.
  28. ↑ Karácsonyi, i. m., 332–333. o.
  29. ↑ Szinnyei, i. m
  30. ↑ a b Szinnyei, i. m.
  31. ↑ Pallas, i. m.
  32. ↑ Szinnyei, i. m.
  33. ↑ Szinnyei, i. m.
  34. ↑ Magyar életrajzi lexikon
  35. ↑ Pallas, i. m.
  36. ↑ Zoványi, i. m., [1] Archiválva 2020. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  37. ↑ Magyar életrajzi lexikon
  38. ↑ Szinnyei, i. m.
  39. ↑ Szinnyei, i. m
  40. ↑ Szinnyei, i. m.
  41. ↑ Szinnyei, i. m.
  42. ↑ Pintér, i. m., IV. kötet: A magyar irodalom a XVIII. században, 1931, 848. o.
  43. ↑ [2]

Kézikönyvek

Általános kézikönyv nincs, kivéve:

Részleteket közöl:

Lexikonok

Általános, evangélikus írókkal foglalkozó kézikönyv kettő van:

  • Szentkuti Kiss Károly: Új magyar Athenás. Ujabbkori magyar protestáns egyházi írók életrajzgyűjteménye, Budapest, 1887
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
  • Benyik György: Magyar Biblikusok Lexikona, JATE Press, Szeged, 2016, ISBN 9789633152805

Nem csak írókkal foglalkozik:

  • (szerk.) Tóth-Szöllős Mihály: Evangélikus arcképcsarnok, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 2002, ISBN 9637470786

Egyházi írók szócikkeit is közli:

  • Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926.  
  • Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.  
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7  

Egyéb hivatkozások

Kapcsolódó szócikkek