A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) önkéntes tagságon alapuló civil szervezet, magyar építészek számára. Elsősorban szakmai, társadalmi, kulturális, művészeti kérdésekkel, programokkal foglalkozik, általában a Magyar Építész Kamarával együttműködve. A MÉSZ székhelye az Építészek háza (1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.), elnöke 2024-től Nagy Csaba.[1]
Major Máté 1961. november 21-én, a MÉSZ IV. konferenciáján így érvelt a szervezet és nevének fenntartása mellett: „Tíz esztendeje annak, hogy a magyar tervező építészek mai társadalmi szervezet létrejött és felvette azt a nevet, amelyet az előtte félévszázaddal alakult, Lechner Ödön vezette első ilyen szervezet választott és emelt nagyra a magyar építészet történetében. S noha tagjai, a magyar építészek, személyükre vonatkozóan nem igénylik az „építőművész”-titulust – ennek adományozását az utókorra bízzák – többségükben ragaszkodnak a Magyar Építőművészek Szövetsége nevéhez, nemcsak mert e név a hagyományok helyes követését példázza, hanem mert mintegy deklarálja is az e névvel jelzett célkitűzéseket.”[3]
A MÉSZ nevét 1989-ben a Magyar Építészek Szövetsége és Kamarája névre változtatta, és aktívan közreműködött az önálló Magyar Építész Kamara létrejöttében. Miután utóbbiről 1996-ban törvény született, a jogfolytonos szervezet neve Magyar Építészek Szövetségére rövidült. 2002 novemberében a szervezett alapításának 100. évfordulóját ünneplő közgyűlésen döntés született arról, hogy visszaveszik a régi formát, azóta ismét Magyar Építőművészek Szövetsége a hivatalos elnevezés.[4]
A szervezet 1903-ban elindította saját folyóiratát Magyar Pályázatok néven, amely 1907-ben a Magyar Építőművészet nevet vette fel; 1997 óta Régi-Új Magyar Építőművészet néven működik, máig a szervezet kiadásában jelenik meg. A MÉSZ és a Magyar Építész Kamara kiadásában emellett évente tízszer megjelenik az Építész Közlöny.
1901-1919 között Wellisch Alfréd építész alapítványából a MÉSZ évente két pályázatot hirdetett meg, egyet a műegyetemi hallgatók számára, 200 korona pályadíjjal, egyet pedig a szervezet levelező tagjai számára, 600 és 200 koronás díjakkal.[7]
Az 1950-es években a szervezet égisze alatt jött létre a MÉSZ Mesteriskola, amelyet 1957-től egészen haláláig, 2000-ig vezetett Szendrői Jenő. A végzett építészek számára posztgraduális képzést kínáló, kétéves Mesteriskola után lehetett a MÉSZ teljes jogú tagjává válni. 1960-ban a Mesteriskolát betiltották, csak 1970-ben indulhatott újra, Fiatal Építészek Köre (FÉK) néven. 1982-től újra a régi nevet használja. 1992 óta a Mesteriskola működését és önállóságát az Építész Mester Egylet biztosítja, de a MÉSZ továbbra is támogatja az intézményt.[8] 2002 óta adják át a Mesteriskolával közösen létrehozott Szendrői Jenő-díjat az iskolát elvégzett hallgatók közül választott díjazottnak.
A MÉSZ látja el az Union International des Architectes (az Építészek Nemzetközi Szövetsége, UIA), az Architects Council of Central and East-Europe (Közép- és Kelet-európai Építészeti Tanács, ACCEE), valamint az European Salaried Architects Group (Európai Alkalmazott Építészek Szövetsége, EUROSAG) magyarországi képviseletét, emellett szervezetileg támogatja az Union Internationale des Femmes Architectes (Női Építészek Nemzetközi Szervezete, UIFA) magyar tagozatát, illetbe a 40 év alatti építészek számára pályázatokat szervező páneurópai szervezet, az EUROPAN magyar tagozatát
A MÉSZ szakmai tagozatai: Terület- és településfejlesztés; Épülettervezés; Belsőépítészet; Műemlékvédelem; Táj- és Kertépítészet. Szervei: az évente ülésező, négyévente tisztújítást tartó közgyűlés, valamint a maximum 25 fős vezetőség, az ötfős elnökség, illetve a hetente összeülő elnöki tanács (tagjai az elnök, az elnökhelyettes, a jogtanácsos és a titkár). Az apparátus vezetője a titkár.
↑Major Máté: Építészet és társadalom. Vitaindító előadás a MÉSZ IV. konferenciája és jubileumi közgyűlése első napján, 1961. november 21-én. In: Magyar Építőművészek Szövetsége Jubileumi Közgyűlése, 1961. Kézirat, a MÉSZ kiadása
↑Beszámoló a MÉSZ jubileumi taggyűléséről. In: Építész Közlöny 122. 2002. november. 21. o.
↑120 év az építészet szolgálatában. Magyar Építőművészek Szövetsége. In: Magyar Építőművészet, 2022/2. 76-80. o.
↑Gábor Eszter: Építészeti pályázatok. In: Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919. I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 136-138. o.
↑Arnóth Lajos: Mesteriskola. In: MESTERiskola. Folytatás, 26 fiatal építész. Kiállítási katalógus a 2005-ös Budapesti Őszi Fesztivál keretében rendezett tárlathoz.
Irodalom
Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ). In: artportal.hu [1] (letöltés ideje: 2011-09-24)
Weiler Árpád: Ünnepi beszéd a Magyar Építőművészek Szövetségének centenáriumán. In: Országépítő 2002/4. 6-8. o.