Szülei Kaesz József asztalossegéd és Hornyák Katalin (1866–1904)[3] vasalónő voltak.[4] A budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. Fiatal korában több országos pályázaton nyert első díjat (a debrecenikrematórium építése, a szombathelyitemető, Győr város új városrendezése).
1919-től 1952-ig az Iparművészeti Iskola (később: Főiskola) tanára, majd 1952 és 1958 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket.
Szerkesztői tevékenysége is jelentős: A Bútor című szakfolyóirat szerkesztője volt 1935 és 1938 között. Részt vett az Új Építészet és a Tér és Forma szerkesztésében is.
Több kiállítást és kiállítási pavilont tervezett. Az Akadémiai Kiadó Művészeti lexikonának (1966) munkatársa volt.
1925. december 24-én házasságot kötött Lukáts József és Varsányi Jolán lányával, Katalinnal.[5]
Emlékezete
Feleségével közös emléktáblája őrzi munkássága emlékét Budapest V. kerület, Petőfi tér 3-5. szám alatti volt lakóhelyük falán, míg a farkasréti temető [60/4-1-59] számú urnaparcellájában közös nyughelyüket is ekként jelzik.
Díjai, elsimerései
A milánói Triennálén az Olasz korona rend lovagkeresztje (1933)
Grand Premio d’Orone a milánói Triennálé levezetéséért (1936)