A Valakinek el kell mondanom c. antológiában (Temesvár, 1979) jelentkezett más temesvári fiatalokkal (Baranyi Ferenc, Illés Mihály, Oberten János, Tóth Tibor), s szerepelt a temesvári magyar irodalmi kör Lépcsők c. antológiáiban is. Írni férje ösztönzésére kezdett, akivel több közös kötetet is publikált. Első, átütő sikerüket egy humanista világlátású fiktív Bolyai János-kötettel aratták, amely a matematikaelméletbe ágyazott bravúros stílusutánzás. Ezt követte tudományos-fantasztikus könyveik sora, amelyekben fiktív lények (a Heraklidák) által létrehozott mesterséges társadalmat modelleztek. Ezeknek a Héraklész-mítoszra és jelképrendszerre való utalásokkal gazdagon átszőtt regényeknek kulcskérdése a hatalom működése, valamint a tömegekhez való viszonya. Az eltérő szerkezetű, de végső fokon mindig embertelen, az egyéni különbségekkel szemben intoleráns társadalmak végül összeomlanak, hol kevesek összeesküvése, hol a tömegek közös fellépése vagy a belső bomlás miatt.
Kötetei
Bolyai János jegyzeteiből (versciklus, Mandics Györggyel, Bukarest, 1979)
.svg){kind=small}
