Vegyes és tűlevelű erdőkben, kéttűs, fenyő és luc alatt, nedves helyeken, gyakran lápokon, mohák között fejfődnek.[4]
Kizárólag a földön nő, de csak akkor található meg, ha fák vannak a közelben.[8]Mikorrhiza, a fák gyökerén növekszik.[9]
Tömegesen, vagy elszórtan terem. Kedveli a savanyú talajú erdőket.[10]
Megjelenése
Nagyméretű gomba, a többi Russula fajnál magasabb.[10]
Kalapja
Húsos, fiatalon harang alakú, néha púpos, később ellapul, idővel bemélyedő közepű lesz. Átmérője akár 15 cm is lehet.[4]
Széle sokáig aláhajló, az idősebb példányoké bordázottá válik.[11]
Felszíne sima, fényes, néha sugarasan eres, kissé ragadós. Színe lehet élénkpiros, narancspiros, halványvörös, barnáspiros, gyakran, nagy, okkersárga foltokkal díszített. A kalap közepe többnyire sötétebb színű. A bőr lehúzható, alatta a hús kissé színes.[7]
Lemezei
A tönkhöz nőtt lemezek sűrűn állnak, vékonyak és rugalmasak, sok közteslemez és villás elágazás is megfigyelhető. A színük sokáig fehér, majd vajsárga lesz, néha a kalap széle felé vöröses.[7]
Spórája
Okker színűek, tojásdad vagy ellipszis alakúak, szemölcsökkel díszítettek, kissé hálózatosak.
Méretük 8-10,5 x 7-8 μm, a szemölcsök legfeljebb 1,2 μm magasak.[12]
Húsa
Vastag, fehér színű, öregen enyhén beszürkül. Eltörve sem változtatja meg a színét.[4]
Szára
10–15 cm magas, 1–3 cm vastag.[10]
Formája hengeres, bunkós. Színe fehéres, gyakran vöröses árnyalatú, idővel szürke színű lesz. Fénylő, többé-kevésbé finoman erezett vagy bordás.[3]
Gyűrűvel nem rendelkezik.[9]
Mivel mérgező gombával is összekeverhető, indokolt az óvatosság, csak annak ajánlott gyűjteni, aki biztosan meg tudja határozni.
Mérgező gombák közül a hánytató galambgombával lehet összetéveszteni, melynek kalapján nincsenek sárga foltok, valamint íze csípős.[3]
Megkülönböztető jegyei
élénkpiros, narancspiros kalapszín, általában nagy okkersárga foltokkal
