A nemesi származású kövecsesi Lukács család sarja.Református nemesi családban született. Apja kövecsesi Lukács Géza (1856–1938) ügyvéd, Gömör és Kishont vármegye főispánja,[5] anyja martonházai Marton Magdolna (1863–1935) volt.[6] Az apai nagyszülei kövecsesi Lukács Lajos (1815–1882), táblabíró, ügyvéd, földbirtokos,[7] és kövecsesi Dancs Erzsébet (1829–1868) voltak.[8] Az anyai nagyszülei martonházai Marton Rudolf (1824–1883), Rimaszombat királyi törvényszék elnöke,[9] és szendrői Török Antónia (1827–1891) voltak.[10] A nemesi származású Lukács Géza Gömör-Kishont vármegye főjegyzője, a majdani főispán, 1908. február 22-én a "kövecsesi" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.[11]
Házassága és leszármazottjai
1923. december 8-án vette feleségül Miskolcon a nemesi származású kellemesi Melczer Fedora Borbála Emília Benediktina "Dóra" (Hejőbába, 1893. július 16.–Bécs, 1969. december 20.) kisasszonyt,[12][13] akinek a szülei kellemesi Melczer László (1869–1944), magyar királyi titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, miskolci bankelnök, a Borsod vármegyei Gazdasági Egylet díszelnöke, országgyűlési képviselő, földbirtokos,[14] és jószási Purgly Janka (1865–1954) voltak. Az apai nagyszülei kellemesi Melczer Gyula (1833–1904), Borsod vármegyealispánja, földbirtokos,[15] és báró vajai Vay Róza (1832–1911) voltak.[16] Az anyai nagyszülei jószáshelyi Purgly János (1839–1911), Arad vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak és Takarékpénztár igazgatója, országgyűlési képviselő, nagybirtokos,[17] és kézdivásárhelyi Vásárhelyi Ilona (1841–1896) voltak.[18] Melczer Lászlóné Purgly Janka Purgly Magdolna kormányzónénak a testvére volt és ezzel Horthy Miklós kormányzónak a sógornője. Lukács Béla és Melczer Dóra frigyéből egy gyermek született, Melczer-Lukács István (1925–1977) bank-tisztviselő.
Élete
Középiskolai tanulmányait szülővárosában, jogi tanulmányait Budapesten és Eperjesen végezte. Az első világháborúban tüzértisztként szolgált, három évig harcolt az orosz fronton. Főhadnagyként szerelt le és átvette ónodi birtokának kezelését.[19]
1919 júniusában a Nemzeti Hadsereg kötelékébe lépett, Szegeden, Siófokon, majd Budapesten testőrtiszként szolgált a Horthy Miklós vezette fővezérségen. Horthy kormányzóvá választása után, 1920 tavaszán leszerelt, és visszatért birtokára gazdálkodni. Élénken részt vett a helyi és országos közéletben, tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, az Országos Mezőgazdasági Kamara, a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület és az Országos Mezőgazdasági Egylet igazgatóválasztmányának is, valamint elnöke a miskolci járási mezőgazdasági bizottságnak. Részt vett a református közéletben is, mint a gömör-tornai és alsóborsodi egyházmegye világi tanácsbírája.[20] Több hosszabb európai tanulmányutat tett, járt Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban és Olaszországban is.
Politikai pályáját 1931-ben kezdte, amikor egyhangúlag az ónodi kerület országgyűlési képviselőjévé választották az Egységes Párt színeiben. A törvényhozásban főleg agrárpolitikai kérdésekkel foglalkozott, és tagja volt a kérvényi és naplóbíráló bizottságnak is.[21] 1933-tól 1938-ig a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara elnöke volt. Az 1935-ös választásokon ismét egyhangúlag választották be az országgyűlésbe, ahol a földművelésügyi bizottság jegyzője volt. Még ebben az évben Miskolc város főispánja lett, tisztségét 1938-ig látta el, a kormányzó ekkor vitézzé avatta.[22] 1938-tól 1940-ig földművelésügyi államtitkár, majd a kormányzó bizalmasaként 1940 novemberétől 1944 májusáig a Magyar Élet Pártja országos elnöke volt.[23] 1939-től 1944-ig Miskolc országgyűlési képviselője volt. 1942 áprilisától Kállay Miklós kormányában tárca nélküli miniszterként a hadigondozásért felelt. Magyarország német megszállása után eltávolították posztjáról. 1958-ban hunyt el Budapesten, 65 éves korában.
