Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a Dendragapus nemhez sorolják Dendragapus canadensis néven, de helyezik a Falcipennis nembe is Falcipennis canadensis elnevezéssel.
Falcipennis canadensis canandensis – ez az alapfaj, ez él az elterjedési terület java részén.
Falcipennis canadensis franklinii – ez az alfaj a Sziklás-hegység északi részében él. Faroktollainak vége nem gesztenyebarna, mint az alapfajnál, hanem fehér.
Megjelenése
Hossza 38-43 centiméter. A hím színezete szürkésbarna, melle fekete, szélén fehér sávval. Torka fekete. Farka fekete, a vége gesztenyebarna.
A nászidőszakban a hímeknek vörös színű, csupasz folt található a szemöldökük környékén.
A tojók és a fiatal madarak barnás színűek, hasuk sötétebb barnával és fehérrel csíkozott.
A dürgő hím
és a tojó
Életmódja
Magányosan vagy kis családi csoportokban él. Nem túl félénk madár, az embert akár 6 méteres közelségbe is bevárja és olykor szabad kézzel el lehet kapni.
Tápláléka javarészt fenyőtűkből és fenyőmagvakból áll. A nyári időszakban fogyaszt leveleket, bogyókat is. A csibék sok rovartáplálékot fogyasztanak.
Szaporodása
A párzási időszakban a hím mély hangú, messze hangzó kiáltásokkal csalogatja magához a tojókat. Ilyenkor jellegzetes testtartást vesz fel. Farkát kitárja, tollait felmereszti, szárnyaival verdes, és olykor aprókat ugrik is.
A tojó a fészkét a talajra rakja általában egy fiatal fenyő tövébe és fűvel és fenyőtűkkel béleli ki. 6–11 krémszínű, barna foltos tojást rak.
Miklos D. F. Udvardy: National Audubon Society Field Guide to North American Birds – Western Region. Alfred A. Knopf, New York 1977, 1994, 2006 ISBN 0-679-42851-8
