Leszno (németül Lissa) város Lengyelország nyugati részén a Nagy-lengyelországi vajdaságban két nagy központ: Poznań és Wrocław között. Mintegy 64 000 lakos él benne 31,9 km² területen.[2]
Története
Városháza
Leszno kezdetei
Lesznót elÅ‘ször 1393-ban emlÃti oklevél. Ebben az idÅ‘ben Leszczno település Karnini Stefan birtokában volt, aki a Wieniawa cÃmer pecsétjét birtokolta. A Wieniawiak nemzetsége a tulajdonukban lévÅ‘ falu után felvették a LeszczyÅ„ski nevet. A 15. században két település állt itt: Leszczno és Leszczynko. Leszno fejlÅ‘désnek indult és maga mögött hagyott olyan, korábban jelentÅ‘sebb és gazdagabb településeket mint Wschowa, KoÅ›cian, Osieczna, ÅšwiÄ™ciechowa. A 16. században Leszno a reformáció fontos központjává vált. 1543-ban IV. RafaÅ‚ LeszczyÅ„ski Öreg Zsigmond királytól jogot kapott, hogy a falut felhasználva várost alapÃtson ugyanolyan névvel. 1547-ben a település, amely közben már gimnáziummal is rendelkezett, amelyikben többek között Comenius és Jan Jonston is tanÃtott, városjogokat is kapott.
A cseh testvérek letelepedése 1516-ban és a sziléziai takácsok beköltözése a városba Leszno gyors fejlÅ‘dését eredményezte. 1626-ban a cseh testvérek felsÅ‘ iskolát alapÃtottak és ebben az évben épÃtették fel a ma is álló zsinagógát, 1633-ban evangélikus egyházközség alakult. 1638-1647 között itt élt Johann Heermann és itt is temették el. A 17. századi Leszno volt Nagy-Lengyelország legnagyobb nyomdai központja, ami a helyi evangélikusok tevékenységéhez kapcsolódott.
1636-1639 között a város területe jelentÅ‘sen megnÅ‘tt, földbástyákkal, erÅ‘dÃtésekkel vették körül. Négy kapu (az északi KoÅ›ciaÅ„ska, a keleti Osiecka, a nyugati ÅšwiÄ™ciechowska és a déli RydzyÅ„ska) kötötte össze a várost a külvárosokkal. Gyakran tartottak vásárokat, a lakosság sokat nyert az itt szedett vámon és adókon. A Lesznóban készÃtett árukat Szászországba, Oroszországba és Litvániába exportálták. Leszno aranykora 1655-ben ért véget, amikor a város leégett és romba dÅ‘lt, majd 1707-ben feldúlták az oroszok, és 1709-ben pestisjárvány tizedelte meg az embereket.
A város virágzása tovább folytatódott a kereszténység megosztottsága, a vallási háborúk és üldöztetések idején. Az olyan városok, mint Leszno tették lehetÅ‘vé, hogy Lengyelország elkerülje a máglyákat. Lesznóban négy vallás hÃvei éltek együtt: a cseh testvérek, lutheránusok, katolikusok és zsidók. Az újkorban Leszno a tudományos élet központjává is vált. VÃzvezetéket épÃtettek. A város PoznaÅ„ után a második legfontosabb várossá, és ezt a helyét Lengyelország felosztásáig meg is Å‘rizte. A város fejlÅ‘dése addig töretlen volt. A textilipar központja lett és bizonyos értelemben az egész környék ipari iskolája. A posztókészÃtés például szolgált az egész régiónak. Itt tanulta meg az ipar fortélyait nemcsak a lengyelek többsége (PoznaÅ„ból vagy Krakkóból), hanem németek BerlinbÅ‘l, Augsburgból, KönigsbergbÅ‘l, LübeckbÅ‘l és LipcsébÅ‘l is.
A városban gimnázium működött gazdag könyvtárral és szÃnházzal. A lesznói iskolákban a 18. század második felében egyidejűleg több száz tanuló tanult. Lengyelország felosztása elÅ‘tt Leszno és környéke volt az ország gazdaságilag legfejlettebb része.
Lengyelország felosztása
A második felosztás során Leszno Poroszországhoz került, de a lakosság aktÃvan ellenállt a germanizációnak. 1767-ben és 1790-ben hatalmas tűzvészek pusztÃtottak. A város csak 1920-ban került vissza Lengyelországhoz. Az idegen uralom alatt a város egész Nagy-Lengyelországgal együtt visszafejlÅ‘dött, mert a porosz politika a német területek mezÅ‘gazdasági hátteréül akarta használni. Leszno elveszÃtette korábbi vezetÅ‘ helyzetét, noha továbbra is jelentÅ‘s város maradt. A város megújult, urbanisztikai szempontból fejlÅ‘dött, de a posztó és vászongyártás nem tudott lépést tartani a fejlÅ‘déssel, a gabonakereskedelem és malomipar szintén hanyatlott.
A lengyel hagyományok egy darabig tovább éltek, például a gimnáziumban a tanÃtás nyelve lengyel maradt, annak ellenére hogy a városban a lengyelek már kisebbségben maradtak. A germanizáció azonban tovább folyt. 1876-1900 között a lengyel nyelvű tanÃtást megszüntették a gimnáziumban, a lengyel tanárokat elbocsátották, ami a lengyelek ellenállását váltotta ki. A Nagy-Lengyelországi felkelésben a város lakosságából sokan részt vettek.
A két világháború között
A város fontos közlekedési csomópont lett. Fejlődésnek indult az ipar és kereskedelem: malmok, sörgyárak, fűrésztelepek, bőrgyárak, vegyi üzemek, textilgyárak, mérleg- és zongoragyár, cukorgyár létesült és feldolgozták a helyi mészkövet. A két háború közötti német lakosság nagy része elköltözött. A város lakosságának 1919-ben 70%-át lengyelek alkották, 1939-ben mintegy 90%-át.
II. világháború
A háború kitörése után a németek a Tannenberg-hadművelet keretei között 20 lengyelt agyonlőttek, majd megkezdődött a lengyelek (a lakosság mintegy 80%-ának) tömeges deportálása a Lengyel Főkormányzóság területére és Lesznót a birodalomhoz csatolták.[3] A város területén két kényszermunka tábor is működött lengyelek és zsidók számára. A szovjet hadsereg 1945. január 31-én vonult be a városba.
Legújabb történelem
A háború befejezése után újjáépÃtés kezdÅ‘dött. Vitorlázó repülÅ‘tér épült Strzyżewiében, 1971-ben új vasúti és autóbusz-pályaudvar létesült, több lakótelep épült fel és kulturális és pihenÅ‘központok létesültek. 1975-1998 között a város vajdasági központ volt, a városhoz csatoltak több környezÅ‘ községet. Ipari telepek, gyárak épültek.
Műemlékek
Keresztelő Szent János-templom
Wieniawa műemlék háza
A Słowiańska utca éjszaka
- SuÅ‚kowski-palota (18. század) Pompeo Ferrariego épÃtette barokk épület a korábbi reneszánsz épület helyén.
- Városháza (17. század vége)
- Zsidó negyed (épült 1626-ban)
- Új zsinagóga (18. század)
- Társaskáptalan Szent Miklós-templom (1680)
- Az öreg város piactere. A házak nagyrészt 1870 és 1914 között épültek.
- Szent János-templom (1654)
- Szent Kereszt-templom (18. század) és lapidárium.
- Lakóház a Święciechowska utca 48. alatt.
- Evangélikus templom
- Szélmalmok
Jegyzetek
FordÃtás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Leszno cÃmű lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordÃtásán alapul. Az eredeti cikk szerkesztÅ‘it annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzÅ‘i jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplÅ‘ információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
