K–129 (629A tervszámú tengeralattjáró)

K–129
Egy Golf–II osztályú tengeralattjáró felszíni menetben
Egy Golf–II osztályú tengeralattjáró felszíni menetben
Hajótípustengeralattjáró
ÜzemeltetőA Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
Hajóosztály629A típus (Golf II)
Pályafutása
Építő199. sz. hajógyár (Komszomolszk)
Megrendelés1954. január 26.
Építés kezdete1958
Vízre bocsátás1960
Sorsa1968 március 8-án Oahutól 1390 km-re északnyugatra elsüllyedt
Általános jellemzők
VízkiszorításFelszínen
  • 2300 t

Lemerülve

  • 2700 t
Hossz100 m
Szélesség8,5 m
Merülés6,6 m
Hajtómű3 db dízelmotor egyenként 1500 kW (2000 LE) teljesítménnyel,
3 × villanymotor egyenként 3880 kW (5200 LE) teljesítménnyel
3 hajócsavarral
Teljesítmény6000-15600 LE
SebességFelszínen

Lemerülve

HatótávolságLemerülve
  • 16668 km 5 csomós (9,2 km/h) sebesség mellett (légcső használatával)
    • Fegyverzet
  • 3 db D-4 indítóplatformmal szerelt R-21 nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta

    • (Egyes beszámolók szerint SS-N-5 "Serb" rakéták 1300-1650 km hatótávolsággal és 1 megatonnás nukleáris robbanófejjel szerelve.)

    • 10 torpedóvetőcső: 6 orr, 4 far (10-21 db 533mm-es torpedó, ebből az orrban 2 db torpedó nukleáris robbanófejjel szerelve)
    Legénység83 fő
    Sablon • Wikidata • Segítség

    A K–129 a Szovjet Haditengerészet 629A tervszámú (NATO-kód szerint Golf–II osztályú) dízel-elektromos hajtású ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárója volt. A szovjet Csendes-óceáni Flotta kötelékébe tartozó egység egy haditengerészeti gyakorlat során 1968. március 8-án a Hawaii-szigetekhez tartozó Oahu szigettől 1390 km-re északnyugatra a Csendes-óceánon elsüllyedt. A baleset konkrét oka a mai napig ismeretlen.

    Az 5000 m-es mélységben fekvő hajót a CIA a Jennifer-projekt keretében a Glomar Explorer-rel, egy direkt erre a célra épített kutatóhajóval akarta kiemelni, hogy megszerezze annak értékes kódkönyveit, berendezéseit és a fedélzeten található, nukleáris töltettel felszerelt három ballisztikus rakétát. A manőver során azonban valószínűleg baleset történt, így csak a tengeralattjáró első része került az amerikaiak kezébe.[1] Az USA hosszú ideig hallgatott a kiemelési kísérletről, és hallgatásra bírta a New York Times egyik, az akció nyomára bukkanó újságíróját is.

    Az Egyesült Államokban 2010 februárjában végül nyilvánosságra hoztak egy 1985-ös CIA-összefoglalót a kiemelésről, amivel az USA kormánya elismerte az akciót.[2][3] Noha továbbra sem tudható pontosan hogy mi került az amerikaiak kezébe, de a részleges kiemelés ténye bebizonyosodott. Kiderült, hogy az akció legnagyobb támogatója Richard Nixon elnök volt és a feladattal Howard Hughes felfedező-milliárdost bízták meg. A kiemelést majdnem leállították a magas költségek miatt, illetve azért, mert tartottak az amerikai–szovjet kapcsolatok komoly megromlásától. Hughes mélytengeri kutatásnak álcázta a munkát, ennek ellenére a szovjet hajók követték a speciális kiemelőhajót. Az amerikaiak tartottak egy esetleges szovjet támadástól, ezért a feladatot végző hajó helikopterleszállóit ládákkal torlaszolták el. Az akció során hat szovjet tengerész holtteste is előkerült a roncsból, akiket az amerikaiak tengeri temetésben részesítettek.

    Lásd még

    Források

    1. ↑ István Gordon (2006. március 4.). „Az elfelejtett Jennifer-akció”. Beszélő 11. (4.). 
    2. ↑ US admits salvaging sunken Soviet submarine – telegraph.co.uk 2010. február 14. (angol)
    3. ↑ Beismerték a K-129 kiemelését – Index.hu, 2010. február 15.
    Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!