PROFILPELAJAR.COM

	Szovjet Haditengerészet
	A Szovjet Haditengerészet lobogója
Dátum	1918-1991
Ország	Szovjetunió
Típus	haditengerészet
Méret	467 000 ember (1984) 1053 hadihajó (1990) 1172 repülőgép (1990) 1 repülőgép-hordozó 2 helikopter-hordozó 3 csatacirkáló 30 cirkáló 45 romboló 113 fregatt 124 korvett 63 ballisztikus rakétahordozó tengeralattjáró 72 tengeralattjáró 64 nukleáris töltettel felszerelt tengeralattjáró 63 hagyományos tengeralattjáró 35 kétéltű hadihajó 425 járőrhajó
	Parancsnokok
Híres parancsnokok	Szergej Georgijevics Gorskov, Nyikolaj Geraszimovics Kuznyecov
	Kultúra és történelem
Becenév	Vörös Flotta
Háborús részvétel	Második világháború vietnámi háború Folytatólagos háború Hidegháború Téli háború 1917-es oroszországi forradalmak
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szovjet Haditengerészet témájú médiaállományokat.

A Szovjet Haditengerészet (oroszul: Военно-морской флот СССР, magyar átírásban: Vojenno-morszkoj flot SZSZSZR) a Szovjetunió Fegyveres Erőinek egyik haderőneme volt 1922–1991 között. 1938-ig a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg Haditengerészeti Erői volt a neve, de gyakran csak Vörös Flotta néven hivatkoztak rá. A hidegháború idején végrehajtott jelentős flottafejlesztés következtében a szovjet stratégiai célok megvalósításában fontos szerepet játszott.

Négy nagy flottára oszlott: az északi, a Csendes-óceáni, a Fekete-tengeri és a Balti Flottára. Ezenkívül egy kisebb flottával rendelkezett a Kaszpi-tengeren, ez volt a Kaszpi Flottilla. A szovjet haditengerészet kötelékébe tartozott a haditengerészeti légierő, a haditengerészeti gyalogság és a parti tüzérség.

A Szovjetunió 1991-es felbomlása után az Orosz Föderáció örökölte a Szovjet Haditengerészet legnagyobb részét.

Története

Orosz polgárháború (1917–1922) és az első világháború

A szovjet haditengerészet az Orosz Császári Haditengerészet (Российский императорский флот) maradványaiból épült fel és azokon a haditengerészeti erőkön alapult, amelyeket az I. világháború (1914–1918) , az 1917-es októberi forradalom, az orosz polgárháború (1917-1922) és az 1921-es kronstadti lázadást követően során szinte teljesen elpusztult. A forradalmi időszakban az orosz tengerészek saját akaratuk szerint hagyhatták el hajóikat, és általában elhanyagolták kötelességeiket. A tiszteket egy részét szétszórták (némelyiket a vörös terror alatt életét vesztette, mások csatlakoztak a "fehér" (antikommunista) ellenzéki seregekhez, mások pedig egyszerűen lemondtak), a tengerészek többsége pedig otthagyta hajóit. A munka leállt a hajógyárakban.

A bolsevik forradalom teljesen megzavarta a haditengerészet vezetőit, a tiszteket tömegesen gyilkolták, a hajók használhatatlanná váltak.

1918. áprilisának végén a német császári csapatok a Fekete-tenger partja mentén haladva bejutottak a Krím belsejébe, és elindultak a szevasztopoli haditengerészeti bázis felé. A hatékonyabb hajókat Szevasztopolból Novorosszijszkba vitték, ahol egy német ultimátum után Lenin parancsára többé nem használták őket. A Szevasztopolban maradt hajókat a németek lefoglalták, majd később a nyugati fronton a britek további orosz hajókat foglaltak le. 1919. április 1-jén, az orosz polgárháború alatt, amikor a Vörös Hadsereg visszafoglalta a Krímet, a Brit Királyi Haditengerészet tagjai távozásuk előtt megrongálták az összes hátrahagyott orosz csatahajót és elsüllyesztettek tizenhárom új orosz tengeralattjárót. Amikor a cárhű hadsereg 1919-ben visszafoglalta a Krímet, megmentett és felújított néhány hajóegységet.

Második világháború (1939−1945)

A szovjet flotta építése kulcsfontosságú volt. A sztálini tisztogatások alatt nagyon sok tengerésztisztet gyilkoltak meg.^[1] A fegyverkezési költségvetés haditengerészeti részesedése az 1941-es 11,5%-ról 1944-ben 6,6%-ra csökkent. ^[2]

Amikor 1941 júniusában a Harmadik Birodalom megtámadta a Szovjetuniót, sok tengerészt és fegyverzeti eszközt áthelyeztek a szárazföldi erőkhöz; ezeknek különösen jelentős előnyük volt az ellenséggel szemben az odesszai, a szevasztopoli, a sztálingrádi, a novorosszijszki, a tuapeszi és a leningrádi harcokban.

A balti flottát Leningrádnál és Kronstadtnál feltartóztatták az aknamezők, de a tengeralattjáróknak sikerült megszökniük. A flotta a város légvédelmével együtt harcolt és bombázta a német állásokat.^[3]

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a Lend-Lease program révén több hajóját adta oda a Szovjetuniónak.^[4]

Jegyzetek

↑ Jürgen Rohwer and Mikhail S. Monakov, Stalin's Ocean-going Fleet: Soviet Naval Strategy and Shipbuilding Programmes, 1935–1953 (Psychology Press, 2001)
↑ Mark Harrison, "The Volume of Soviet Munitions Output, 1937–1945: A Reevaluation," Journal of Economic History (1990) 50#3 pp. 569–589 at p 582
↑ Sergeĭ Georgievich Gorshkov, Red Star Rising at Sea (Annapolis: Naval Institute Press, 1974)
↑ Boris V. Sokolov, „The role of lend-lease in Soviet military efforts, 1941–1945”, Journal of Slavic Military Studies (1994) 7#3 pp: 567–586.

További információ

Russian Navy (angolul)
Globalsecurity.org page on the Soviet Navy (angolul)
Admiral Gorshkov and the Soviet Navy (angolul)
Soviet Submarines (angolul)
Red Fleet (angolul)
Flags & Streamers Archiválva 2022. június 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
Warship Listing (angolul)
Russian Navy Weapons Archiválva 2016. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
All Soviet Warships – Complete Ship List (English) (angolul)
All Soviet Submarines – Complete Ship List (English) (angolul)
Understanding Soviet naval developments (English) Archiválva 2021. augusztus 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Soviet Navy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.