A közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) vagy nevezik még kecskedísznek, bakfűnek, tejes fűnek, kígyómarást gyógyító fűnek és kakukksalátának, az őszirózsafélék egyik faja.
Elterjedés, élőhely
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
2000 méter magasságig sokfelé megtalálható növény.[1]
Magyarországon réteken, mezőkön és füves helyeken gyakori, különösen az Alföldön. Üde és nedves, tápanyagban gazdag, laza és kötött talajokon egyaránt elterjedt. Tipikus előfordulási területe a vasúti töltések és autópályák környéke.
Leírása
Kétéves vagy évelő, 30–70 cm magasra nő. Levelei szálasak vagy szálas-lándzsásak,
Virágzata sárga fészek, májustól júliusig virít. A virágzati kocsány egyenletesen vastag. Termése kaszat, mely vékony csőrbe keskenyedik. [2]
Felhasználása
Levelét és friss hajtásait, szárát, virágbimbóját főzelék, leves és lé készítésére vagy spárgaként, a felvágatlan szárát és virágbimbóját, inulintartalmú gyökerét salátákban használják. Hamis feketegyökérként (Scorzonera hispanica) készíthető el.
Jegyzetek
- ↑ Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 24. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
- ↑ Hajt
Források
