Kozila (szerbül: Козила) szerb falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Šipovo községben.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 62, közúton 92 km-re délre, községközpontjától légvonalban 6 km-re, közúton 12 km-re délre, a Janj-folyó és a Vitorog-hegység északi peremén emelkedő Pljevski podovi nevű fennsík között, átlag 900 méteres tengerszint feletti magasságban található.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
58
|
20
|
| Bosnyák
|
0
|
0
|
| Horvát
|
0
|
0
|
| Jugoszláv
|
0
|
0
|
| Egyéb
|
0
|
0
|
| Összesen
|
58
|
20
|
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskortól fogva lakott volt. A legrégibb leletek a bronzkorból származnak, melyek a Mijatovića gradinán található erődítmény maradványai közül kerültek elő.[4] A térség az 1463-as oszmán hódítás során kerül török uralom alá.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 397-en éltek. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a Visoko Krajina többi településéhez hasonlóan a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A területén 1995 szeptemberéig nem volt háborús hadművelet, ekkor azonban a település területét a Horvát Köztársaság fegyveres ereje megszállta. A horvát csapatok elől a lakosság elmenekült. A daytoni békeszerződés aláírása után a település a Szerb Köztársasághoz, azon belül Šipovo községhez került.
Nevezetességei
- Mijatovića gradina – őskori eredetű erődítmény maradványai a falu központjától nyugatra emelkedő 913 méteres magaslaton. A lelőhely platóját ellipszoid alakban 5 méter széles és 3 méter magasságú sánc övezi, míg a keleti oldalon egy bevágás választja el a domb teraszától. A régészeti leletek főként kerámiatöredékek, melyek a bronzkorból és a vaskorból származnak.[4]
Jegyzetek
