Duljci (szerbül: Дуљци) falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Šipovo községben.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 54, közúton 77 km-re délre, községközpontjától légvonalban 3 km-re, közúton 4 km-re északkeletre, a Harmani-hegyég alatt a Pliva bal partján, 500 - 550 méteres magasságban fekszik.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
186
|
151
|
| Bosnyák
|
228
|
46
|
| Horvát
|
1
|
0
|
| Jugoszláv
|
3
|
1
|
| Egyéb
|
3
|
1
|
| Összesen
|
421
|
199
|
Története
A Gromile lelőhelyen talált leletek alapján arra következtethetünk, hogy az 1. - 4. században itt már rómaiak éltek.[4] Területe 1518 körül került török uralom alá. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Šipovo község részeként 31 házat, 154 muszlim és 62 ortodox szerb lakost számláltak itt.[5] 1910-ben a településen 55 házat, 103 ortodox szerb és 164 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 421-en éltek. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a Visoko Krajina többi településéhez hasonlóan a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A területén 1995 szeptemberéig nem volt háborús hadművelet, ekkor azonban a település területét a Horvát Köztársaság fegyveres ereje megszállta. A horvát csapatok elől a lakosság elmenekült. A daytoni békeszerződés aláírása után a település a Szerb Köztársasághoz, azon belül Šipovo községhez került.
Nevezetességei
- Gromile – római település maradványai. A lelőhelyen téglatörmelék és kődarabokból álló halmok találhatók. Közülük az egyik alatt alapfalak maradványai találhatók.[4]
Jegyzetek
