Koszta József a Munkácsy-tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolás módjára leginkább a drámai, expresszívrealista formázás jellemző, ezért is van az ő művészetének egy néprajzi olvasata is, alkotásai lenyomatai a századelő és a két világháború közti paraszti életformának.
A tanyán töltött évek alatt új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek. Témái, alkalmazott motívumai állandósultak, portrék, életképek, csendéletek, tájképek alkották munkássága gerincét, a historizáló képalkotást elvetette (a bibliai jelenetek ábrázolását azonban nem).
A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. S ami nagyon fontos tény, a 20. században egész Európában, s Magyarországon is minden időkben értették és értékelték az ő festészeti munkásságát. Igen termékeny alkotó volt, számos műve került magángyűjteményekbe itthon és külföldön.
Ismertebb képeiből
Domboldalon (Zöldben) (1902, olaj, vászon; olaj, vászon, 120 x 149 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Női akt (c. 1905; olaj, vászon, 64 x 50 cm; magántulajdonban)
Három királyok (1906-07; olaj, vászon, 116 x 127 cm; MNG)
Tanya boglyákkal, rózsaszín kötényes nővel (1930-as évek; olaj, vászon, 50,5 x 65 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)
Putrik piros fejkendős nővel (1940-es évek; olaj, vászon, 50,5 x 65 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)
Muskátlis kislány (elemzés)
„»Parasztinfánsnőnek« is nevezhetnők a komoly tekintetű, merev tartással, rebbenés nélkül ülő leányka portréját kezében a falusi tornácok virágával. Különös varázst ad a képnek a kifejezés egyszerűsége, őszintesége. Régi magyar cserepek tüze él színvilágában.”[2] A kép 1938-ban került a Szépművészeti Múzeum birtokába, jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
2010 • Karakterek találkozása egy magángyűjteményben (Válogatás Szabó Antal magángyűjteményéből, Aba-Novák Vilmos, Koszta József, Márffy Ödön), Kecskeméti Képtár, Cifra Palota
2011 • „Kenyni muszáj!” – Koszta József képei magángyűjteményekből, Koszta József Múzeum, Szentes (rendezte Szabó Antal)
2013 "A művészet szóljon a lélekhez-kamarakiállítás a kecskeméti Bozsó Galériában (rendezte Szabó Antal)
2014 Koszta József gyűjteményes kiállítása, Tornyai János Múzeum
2016 Koszta József gyűjteményes kiállítása, Budapest, Ybl Bazár
Koszta József sírja Budapesten, Kerepesi temető: 33-1Koszta József dísz-sírhelye a szentesi Kálvária temetőben (Újratemetve: 2008. október 25-én.)
Emlékezete
1951-ben a szentesi Csongrádmegyei Múzeum felvette a Koszta József Múzeum nevet,[5] egy utca,[6] egy általános iskola[7] és egy helytörténettel foglalkozó civil szervezet[8] is őrzi emlékét és nevét.
Tanyájának sajnos már csak a romjai láthatók a város határában.[9]
1969-ben, halálának 20. évfordulóján[10] a volt városi lakóháza közelében, a róla elnevezett utca végénél állították fel a sztéléjét.[11] Alkotója Borsos Miklós szobrászművész.
Ugyancsak 1969-ben emléktáblával jelölték meg a Zrínyi utca 2. szám alatt[12] álló volt városi lakóházát is.
A Fiumei úti temetőben levő síremlékét[13] Szentes város gondozta – majd miután 2008-ban kiderült, hogy a festő nem itt, hanem egy másik, jelöletlen sírban nyugszik, a hamvakat exhumálták,[14] és a szentesi Kálvária temető díszsírhelyén feleségével, Szeifert Annával együtt ünnepélyesen újratemették.[15]
