A Kostanjevica ferences kolostor (olaszul:Castagnevizza, németül: Castagnavizza, szlovénül:Frančiškanski samostan Kostanjevica pri Novi Gorici); egy 17. században épült eredetileg karmelita, a 19. század elejétől ferences rendi kolostor (monostor) a délnyugat-szlovéniai Pristava (németül: Prestau, olaszul:Prestava) kisvárosban, amely közigazgatásilag Nova Gorica (németül: Görz) városhoz tartozik. A kolostor területén áll az Angyali Üdvözlet temploma, az 1830-as években létesített Bourbon-kriptával, ahol az ausztriai számkivetésben elhunyt, utolsó Bourbon-házi francia király, X. Károly és családtagjai nyugszanak.
Helyzete
A kolostor Délnyugat-Szlovéniában, az Isonzó folyó völgyében, az olasz államhatártól mintegy 200 méterre található. Egy 143 m magas domb (a Castanevizza, ma Kostanjevica-hegy) tetejére épült, amely Nova Gorica városát és a közigazgatásilag hozzá tartozó Pristava elővárost elválasztja egymástól. A kolostor templomát a környék lakossága egyszerűen csak Kapela (kápolna) néven emlegeti.
Története
Heinrich Mathias von Thurn gróf, az alapítóA Kostanjevica kolostor képe a határ olasz oldaláról, Görz (Gorizia) várából nézve. (Az előtérben Pristava házai).
A kolostor környéke, a Görzi grófság a középkorban Velence birtoka volt, az 1500-as években szerezték meg a Habsburgok. A terület birtokosa, Heinrich Matthias von Thurn gróf (1567–1640), aki egyébként a harmincéves háborúban a cseh rendek Habsburg-ellenes felkelésének egyik vezetője volt, 1623-ban egy karmelita kolostort és kápolnát építtetett itt, közvetlenül Görz város falain kívül. Az ezt követő évszázad során a kolostortemplom zarándokhellyé vált a Friuliból és a Goriška régiókból érkező hívek számára.
1717-ben VI. Károly császár létrehozta az egyesített Görz és Gradisca Grófságot. 1781-ben II. József császár feloszlatta a szerzetesrendeket, így a Castagnavizza kolostor is elnéptelenedett. A napóleoni háborúk során 1809–1815 között a terület a Francia Császársághoz tartozó Illír tartományokhoz tartozott. 1811-ben ferences rend megszerezte az elhagyott épületeket, és új kolostort alapítottak. Jelentős, mintegy 10 000 műből álló könyvtárat hoztak ide a közeli Monte Santo (ma: Sveta Gora) kolostorból. Ez a könyvtár ma Stanislav Škrabec ferences atyáról (1844–1918), szlovén íróról és nyelvészről van elnevezve, aki 40 éven át ebben a kolostorban élt és dolgozott.
Az első világháború alatt a Castagnavizza monostor közvetlenül a frontvonalon feküdt, az isonzói csaták során súlyos károk érték. 1918 után Olaszországhoz került, 1924–1929 között restaurálták. A második világháború végéig Gorizia (Görz) városának része volt. 1947-ben az olasz-jugoszláv határ vonalát Goriziát kettévágva, Castagnevizzától néhány száz méterre nyugatra húzták meg. A kolostorhegy Kostanjevica néven az újonnan alapított jugoszláviai Nova Gorica városhoz került. A Gyümölcsoltó Boldogasszonynak szentelt templom (eredetileg az Angyali Üdvözlet temploma) ma a Nova Gorica–Kapela egyházközség plébániatemploma. 1985-ben a jugoszláv szövetségi kormány egész komplexumot kulturális és történelmi műemlékké nyilvánította. 1991. június 25. óta a független Szlovénia része. 2011-ben ünnepelte 200 éves fennállását.
A Bourbon-kripta.
A Bourbon-kripta
A 19. században a ferences monostor tagjainak temetkezési helyül szolgált a francia Bourbon királyi család ausztriai emigrációban élő tagjainak, akik az 1830-as júliusi forradalom után hagyták el hazájukat. Többen közülük az 1830-as évekbenGörzben telepedtek le. A Bourbon-kriptában nyugszanak:
X. Károly francia király élete utolsó hónapjait Michael Coronini Comberg zu Graffenberg gróf görzi palotájában élte. 1836-ban halt meg kolerában. Ő volt az első, aki a Castagnavizza (olaszosan Castagnevizza) kolostor kriptájába temettek, majd fia, az 1844-ben Görzben elhunyt Lajos Antal, Angoulême hercege következett.
X. Károly unokája, Henri d’Artois, Chambord grófja (az 1820-ban meggyilkolt Berry hercegének fia), 1846-ban vette feleségül Habsburg–Estei Mária Terézia Beatrix osztrák főhercegnőt. A nagyapától örökölt Bourbon-vagyonból a házaspár komoly összeget fordított – a francia monarchista mozgalom finanszírozása mellett – a mai Bourbon-kripta kiépítésére, hogy az majdan befogadhassa az emigrációban élő családtagok mindegyikét. A királyi síremlékek révén a Castagnavizza kolostort – a párizsi Saint-Denis-székesegyházra utalva – „kis Saint-Denisnek” kezdték nevezni
1851-ben az alsó-ausztriai Frohsdorf kastélyában hunyt el Angoulême hercegnéje, Mária Terézia Sarolta francia királyi hercegnő, X. Károly unokahúga, egyben menye következett, a kivégzett XVI. Lajos és Marie Antoinette egyetlen, a forradalmat túlélt leánya. Testét a görzi kriptába szállították. 1864-ben ugyanide helyezték X. Károly másik unokáját, a Velencében elhunyt Luise Marie-Therèse pármai hercegnét, Henri d’Artois nővérét. 1883-ban Mária Terézia Beatrix főhercegnő ide temettette saját férjét, Chambord grófját, a Bourbon-ház utolsó férfi sarját is. A magányos özvegy Mária Terézia hercegnő élete végéig bőkezűen támogatta a castagnavizzai kolostort. Három évvel férjének halála után, 1886-ban Chambord grófnéja a görzi Lanthieri palotában elhunyt. Kívánsága szerint férje mellé temették Bourbon-kriptába, egyetlen Habsburgként az ott nyugvó Bourbonok között.
A királyi család tagjain kívül egyetlen „idegen” nyugszik a kriptában. 1839-ben ide temették Pierre Louis Jean Casimir de Blacas-t, Aulps hercegét (1771–1839), X. Károly diplomatáját és külügyminiszterét, aki hűséges tanácsadóként az emigrációba is követte királyát. Szolgálatai jutalmául a király még életében engedélyt adott Blacasnak, hogy halála után uralkodója közelébe temetkezhet.
Az első világháborúban, amikor a front Görz városát veszélyeztette, Zita császárné Bécsbe vitette nagyanyjának és rokonainak koporsóit. 1919-ben, a Monarchia széthullása után a város a győztes Olaszországhoz került, a koporsókat visszavitték a kolostor Bourbon-kriptájába.
.jpg)
