Komaróc (szlovákul: Komárovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.
Fekvése
Kassától 20 km-re délnyugatra, a Kassai-medence délnyugati részén, 206 m magasan fekszik.
Nevének eredete
Neve a szláv komar (= szúnyog) főnévből származik.
Története
A falu területén már az újkőkorban éltek emberek. Vonaldíszes cserépmaradványok, valamint a bükki kultúra emberének használati tárgyai kerültek itt elő.
1365-ben „Kamarouch” néven említik először, az Aba nembeli Szikszay Péter, majd fiainak tulajdona volt. Később a birtok a királyé lett, aki 1402-ben hívének – több más uradalommal együtt –, Perényi Péternek adományozta. 1427-ben 24 portát számláltak a faluban, amely mintegy 120 lakost jelentett. 1430-ban Nagyida várának tartozéka volt. 1553-ban Perényi Ferenc a birtokosa, ekkor 9 portája létezett. A község pecsétje 1754-ből való.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KOMARÓCZ. Komarovce, Magyar falu Abaúj Várm. Földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Idának szomszédságában, mellynek filiája, határja jól termő, ki vévén egy harmad részét, réttye soványas, fája szűken van.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Komarócz, Abauj v. magyar falu, Nagy-Idához 1 órányira, a Kanyapta mocsár mellett: 148 r. kath., 2 evang., 255 ref., 4 zsidó lak. F. u. a nagy-idai közbirtokosok. Ref. szentegyház.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Innen egyenesen északra Nagy-Idára jutunk, melyet más helyen ismertetünk. Ettől délnyugatra, alig 3 kilométerre van Komarócz, 76 házzal és 434 magyar ajku lakossal. Postája és távirója Nagy-Ida.”[4]
A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott, majd az új Csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
1880-ban 387-en lakták: 345 magyar és 25 szlovák anyanyelvű.
1890-ben 434 lakosából 430 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 457-en lakták, ebből 445 magyar és 9 szlovák anyanyelvű.
1910-ben 445 lakosából 435 magyar és 10 szlovák anyanyelvű.
1921-ben 454 lakosából 424 magyar és 29 csehszlovák.
1930-ban 467 lakosából 390 magyar és 66 csehszlovák volt.
1941-ben 486-an lakták, ebből 483 magyar és 2 szlovák.
1991-ben 446 lakosából 399 magyar és 47 szlovák volt.
2001-ben 394-en lakták: 332 magyar és 62 szlovák.
2011-ben 390 lakosából 267 magyar és 109 szlovák.
Nevezetességei
- Református temploma 1793-ban épült.
- Római katolikus temploma 1925-ben épült, az Úr mennybemenetele tiszteletére szentelték.
Testvértelepülések
Boldogkőváralja
Jegyzetek
