PROFILPELAJAR.COM

	Kocsis István
	2017-ben
	Élete
Született	1940. május 7. (84 éves); Ombod
	Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	dráma
Kitüntetései	József Attila-díj (1987); Szép Ernő-jutalom (2014); Herczeg Ferenc-díj (2019);
Irodalmi díjai	József Attila-díj (1987)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kocsis István témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk íróról, drámaíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Kocsis István (egyértelműsítő lap).

Kocsis István (Ombod, 1940. május 7. –) József Attila-díjas erdélyi magyar író, drámaíró.

Életpályája

Szülei Kocsis Albert és Spán Mária voltak. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte 1956-ban. 1957–1959 között a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem – levelező – szakos hallgatója volt. 1965-ben szerezte meg diplomáját a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom szakán, ahová 1961-től járt. Első, egyfajta erkölcsi imperatívuszt képviselő karcolatai, novellái a közbeeső időszak vidéki élményeiből ihletődtek (katonai szolgálat, képesítés nélküli tanítóskodás Avasújvárosban, majd Kőszegremetén 1956–1959 között), melyek íróvá érlelték. Államvizsga után a bukaresti Pionír című hetilaphoz nevezték ki 1965–1967 között. 1967 őszén átkerült az Ifjúmunkáshoz, ahol tudósítóként dolgozott. Az itt töltött két év – olyan szerkesztőségi közösségben, amelynek Gálfalvi György, Aradi József volt akkoriban a tagja – lényegesen alakította valóságismeretét, világlátását. Riporteri munkáját 1969-től a kolozsvári Utunk belső munkatársaként is folytatta; 1984-ben Budapestre települt át, ahol a Népszínház, majd a Magyar Televízió dramaturgja lett.

Munkássága

1965-ben mutatkozott be novellistaként, írásait az Utunk és a Korunk sűrűn közölte. Szabó Gyula beajánlásával megjelent Forrás-kötetében (Egyenletek, 1967) már drámát is találunk: ez a Megszámláltatott fák, szakítva az antifasiszta irodalom korábbi sablonjával, magatartástípusokat állít reflektorfénybe. A hatalom kiszolgálóit és kiszolgáltatottjait nem választja el élesen egymástól, sőt a főhősben, Ranke őrnagyban a megszálló hadsereg humanista tisztjének illúziójáról, súlyos lelki konfliktusáról tud lényegesen újat, a korra jellemzőt mondani. (A dráma Szatmáron sikeres előadásban került színpadra, majd a bukaresti televízió magyar adása a filmváltozatát is bemutatta.) Hasonló erkölcsi dilemmákat vizsgált történelmi keretben 1969-ben írt Martinovics-drámájában (A nagy játékos) is: lehet-e az ellenséges hatalommal szövetkezve harcolni a szabadságért, haladásért? A vitadráma statikus voltát a gondolatok súlyos tétje oldja. Az „örömteremtés” visszájára fordulását példázza a harmadik, Stuart Mária tragédiájából ihletődött dráma, A korona aranyból van.

Monodrámáinak sorát a Bolyai János estéje (1970) nyitotta meg, s lényegében ezzel kezdődött a Kocsis István-művek színpadi sikere (kitűnő színészek egymással valósággal versengve adták elő számos színházban). Az élete alkonyán álló híres matematikusban a megaláztatott embert idézi az olvasó elé, a fényes sikereket s a nagy megalkuvásokat elkerülő, magányos tudóst, aki leszámol ugyan illúzióival, mégis mindegyre visszatér a gondolathoz: „Az ember akkor ember, ha összes választási lehetőségei közül mindig a legnehezebbet választja.” Magára maradt, szigorú erkölcsű történelmi egyéniségek többi hősei is: Árva Bethlen Kata, Széchenyi István, Jászai Mari.

Határhelyzeteket, a választás, a döntés pillanatait vetíti ki az egyetemes művelődéstörténet olyan figuráiba, mint Vincent van Gogh és Paul Gauguin (Tárlat az utcán) vagy Ferdinand Magellan. Előző drámahőseinek jóságkomplexusai, „játékai” se voltak függetlenek a közösség problémáitól, mégis ők elsősorban egyéniségük integritását óvták; Magellán a magányt már egyértelműen a közösségért vállalja. Van Gogh sorsában, művészetében a szerző a szülőföld elszakíthatatlan erejét látja. Megpróbálkozott a paraboladrámával (Játék a hajón, 1968) és a riport-drámával is (Nem zárjuk kulcsra az ajtót, 1978).

Korai drámáit többször is átdolgozta, némelyiket (Vincent van Gogh) monodrámásította.

A Trianon Kutató Intézet Közhasznú Alapítvány által 2009-től kiadott Trianoni Szemle című folyóirat egyik állandó publicistája.

Színházi munkái

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 54; íróként: 1.^[1]

Szerzőként

A nagy játékos (1969, 1976)
Bolyai János estéje (1971–72, 1976, 1979, 1981, 1983, 1993, 1995–96)
Megszámláltatott fák (1972, 1982, 2017)
A korona aranyból van. Egyszer egy költő gyönyörűt álmodott egy királynőről... (1973, 1983)
Tárlat az utcán (Van Gogh) (1975–76, 1983, 1988, 1993, 2009)
Magellán (1975, 1995)
Az újrakezdő (Árva Bethlen Kata) (1975, 1977, 1979, 1982, 1997, 2008)
Nem zárjuk kulcsra az ajtót (1980–81)
Jászai Mari – A megkoszorúzott (1982–84, 1987, 1991, 1994, 2004)
Árpád-házi Szent Margit (1989, 1991, 1999)
Bolondóra (1992)

Íróként

Utak (1985)

Művei

Egyenletek (elbeszélések, dráma, 1967)
Játék a hajón (1968)
Örömteremtés. Novellák; Irodalmi, Bukarest, 1969
Bolyai János estéje (monodráma, 1970)
A korona aranyból van (drámák, 1972)
Magellán (1974)
Árva Bethlen Kata (monodráma, 1974)
Tárlat az utcán. Monológok, párbeszédek, jelenetek, drámák; Albatrosz, Bukarest, 1974
A nagy játékos (Martinovics utolsó napja); Magvető, Bp., 1976
A fehér kesztyű (novellák, jelenetek, 1978)
Drámák (drámák, 1978)
Nem zárjuk kulcsra az ajtót (1978)
Megszámláltatott fák (drámák, 1981)
A megkoszorúzott (drámák, 1982)
Széchenyi István (monodrámák, 1984)
Jászai Mari (1984)
A tizenkettedik lánc (regény, 1986)
Az áldozat – Árpád-házi Szent Margit (1989)
Báthory István (1990)
Történészek a kereszten avagy Az áldozatok bosszúja. Regény a román történelemhamisításról, 1991
A meztelen igazságért: a magyar–román viszony megromlásának története (1994)
A Szent Korona tana (történelmi tanulmány, 1995)
A megkoronázott (drámák, 1996)
A Szent Korona misztériuma (történelmi tanulmány, 1997)
A szakrális fejedelem (1999)
Magyarország Szent Koronája (2000)
"Magyarországnak fényes tüköre". Hat dráma (drámák, 2001)
Széchenyi. A magyarságtudat regénye (regény, 2002)
A Tér (monodráma Bolyai Jánosról, 2003)
Fényhíd (monodráma-trilógia, 2007)
A táltos paripa. Az ősi magyar hitvilág, hitélet, vallás kérdéskörei (2008)
A Szent Korona üzenete. Rövid áttekintés; Balaton Akadémia, Keszthely, 2008 (Szent György könyvek)
Magyarország Szent Koronája. A Szent Korona misztériuma és tana; 5. átdolg., bőv. kiad.; Püski, Bp., 2010
A táltos paripa. Az ősi magyar hitvilág, hitélet, vallás kérdéskörei, különös tekintettel a táltos paripa és a tündérvilág titkára, valamint a beavatás, a szakrális hierarchia, a régi magyar küldetéstudat és az eltűnt, de megidézhető magyar Szentírás rejtélyére; 3. átdolg. kiad.; Püski, Bp., 2010
A Szentkorona-eszme időszerűsége. A Szent Korona misztériuma és tana kérdéskörei. Rövid áttekintés; Püski, Bp., 2012 (Kocsis István világa)
A szakrális szerelem; Püski, Bp., 2012 (Kocsis István világa)
Az áldozat. Magyar szentek. Két dráma; Püski, Bp., 2013 (Kocsis István világa)
A fény éjszakája. Németh László és hősei. Dráma két részben; Hungarovox, Bp., 2013
A mai magyar és a mai európai történetírás válsága; Püski, Bp., 2015 (Kocsis István világa)
A királynő aranyból van. Drámák; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2016
A kitüntetés. Drámák II.; Cédrus Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2017
Találkozás a Fényhídon. Drámák III.; Napkút, Bp., 2018
Az arany kapu kulcsa , Drámák IV., Napkút, Bp., 2020
Trianon avagy passiójáték a XX. században, Napkút, Bp., 2020

A Trianoni Szemle folyóiratban megjelent írásai

Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése (esszé). In. Trianoni Szemle III. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2011. 1. szám., 2011. január– március 2–14. o.
Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése – II. rész In. Trianoni Szemle, III. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2011. 2. szám., 2011. április–június, 69–80. o.
Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése – A Trianoni pszichózisok. In. Trianoni Szemle, III. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2011. 3. szám., 2011. július–szeptember, 2–9. o.
Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése – A Trianoni pszichózisok. In. Trianoni Szemle, III. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2011. 4. szám., 2011. október–december, 3–15. o.
Trianon kérdésköreinek metafizikai megközelítése. In. Trianoni Szemle, IV. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2012. 1–4. szám., 2012. január–december. 102- 111. o.
Szent korona és a nemzetiségi kérdés történelmi Magyarországon. In. Trianoni Szemle, V. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2013. 1. szám., 2013. január– június, 2–14. o.
Szent korona és a nemzetiségi kérdés történelmi Magyarországon. In. Trianoni Szemle, V. évfolyam. Bp., Trianon Kutatóintézet 2013. 2. szám., 2013. július– december, 2–13. o.

Filmjei

Díjai

József Attila-díj (1987)
A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
Királyi Lándzsa-díj (Lancea Regis-díj) (2017)^[2]
Herczeg Ferenc-díj (2019)
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2020)^[3]
Széchenyi-örökség Okmánya (2021)^[4]

Jegyzetek

↑ 2013. augusztus 12-i lekérdezés
↑ Királyi Lándzsa-díj. dorogimedence.hu, 2017. március 22. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
↑ Archivált másolat. [2020. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 9.)
↑ 7 művész kapott Széchenyi Örökség Okmánya elismerést Színház Online, 2021. szeptember 21.